A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

pontosan. Bejáratosak voltak nála a falu pékje, az orvos, földmívesek, bányászok.”

Lyka Károly, művészettörténetírásunk Kossuth-díjas nesztora így emlékezik vissza nyergesi látogatására 1955. dec. 2-i levelében: „Stoki (így becéztük Kernstokot) megtudva, hogy Esztergomban időzöm, meghívott Nyergesre. Meglátogattam Kosztolányi-Kann Gyula festő, közös barátunk társaságában. Megmutatta újabb munkáit, ezek közül főképp tollal rajzolt férfiaktjai tetszettek nekem. Ez a pár órás látogatás az 1910-es évek valamelyikén esett.”

Kernstok nagyon szeretett Nyergesen élni. Sok képét festette itt, számos művének modellje Nyergesi (Maul) János, a későbbi festőművész volt, Nyergesi János mint fiatal parasztgyerek került Kernstokékhoz, hogy Kernstok fiának, Károlynak játszópajtása legyen. Később gyakran állt modellt a festőnek, az ő alakja látható a Keresztelő Szt. Jánoson, a Magyar Nemzeti Galériában levő „Fához támaszkodó fiúakt”- on és egyéb képeken és tusrajzokon is. Kernstok az érdeklődő, szolgálat- kész gyerekre rábízta ecsetei kimosását, a műterem rendbentartását. így ébredt vágy Nyergesiben a festészet iránt. Kernstok tehetségesnek tartotta őt, beíratta a Haris-közi szabadiskolába és később is sok szeretettel egyengette Nyergesi pályáját.

A művész elégedett, harmonikus hónapokat töltött Nyergesújfalun. „Egészségem teljében hetenként kétszer úsztam át a nagy Dunát Nyergesújfalunál, hogy ezen erőfeszítés után frissen és üdén, reményekkel telve mehessek a műterembe.” Itt festette „Lovasok a víz partján” című hatalmas (210 x305 cm-es) vásznát is, amely a „Nyolcak” programképe lett. 1938-ban, halála előtt két évvel, amikor már öreg és nagybeteg volt a mester, Ernst-múzeumbeli kiállításának katalógusában is visszaemlékezik a régmúlt időkre, amikor „Czóbel Béla barátom nálam volt Nyerges- újfalun, és egy egész nyár munkásságát a szőlő alá rigolirozott föld árkaiba temettük el . . . Lehet, hogy ezért szeretem a nyergesi bort ” (1938. évi kiállítás katalógusának előszava, 13. és 15. o.)

Kernstok Károly a magyar művészeti közéletben is fontos szerepet játszott a század elejétől kezdve. 1908-ban alakult meg a műcsarnoki akadémikus festészet ellenzékeként a „MIENK” (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre), amelynek Kernstok is egyik alapító tagja volt. 1910-ben létrejött a „Nyolcak” művészcsoport. A „Nyolcak” tagjai szembefordultak az impresszionizmus oldottságával, a kompozíció primátusát vallották. Lobogójukon a nagy aix-i mester, Paul Cézanne neve állott. A „Nyolcak” vezetői Kernstok és Czóbel Béla voltak, a többi hat résztvevő: Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Tihanyi Lajos és Pór Bertalan. Mint ahogyan Adyt és a „Nyugat”többi íróját heves támadások érték konzervatív oldalról, ugyanúgy a „Nyolcak” művészei is otromba ledorongolásban részesültek az akadémikus piktúra képviselői részéről. A közösen elszenvedett méltatlan támadások nyilván elősegítették a haladó írók és az új utakat kereső festők közötti kapcsolat elmélyülését.

124