A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

1897-ben, a millennium utáni esztendőben, amikor művészeti életünket részint a dagályos, álpátosszal teli stílus, részint az édeskés, ado- mázó modor üressége jellemzi, Kernstok megfesti az „Agitátor a kantinban” c. nagyméretű (170 X220 cm) kompozícióját. 24 éves volt mindösz- sze ekkor a művész. A kép nagyerejű ábrázolása a század végén egyre erősebb fejlődésnek induló munkásmozgalomnak. A sötét, barnás tónusú festményen hét alak látható. A szocialista agitátor szenvedélyesen, szavait balkezének kifejező mozdulatával kísérve magyaráz az őt figyelmesen hallgató munkásoknak. Az egyik alak ültéből félig felemelkedik, evvel a mozdulattal a művész a figura nagy belső feszültségét fejezi ki. Az egyik munkás az ajtóban áll, feladata, hogy a bizalmas tárgyalás megzavarását megakadályozza. A kép a maga érett szerkesztésével, rajzának biztonságával, színeinek drámaiságával és a különféle munkástípusok találó kiválasztásával festészetünk nagy értéke. „Jelentősége rendkívüli, s bár a művész munkásságának időrendben a legelején áll, Kernstok legfontosabb alkotásának kell tartani. Az Agitátor Munkácsy Sztrájk c. képénél sokkal erősebben és félreérthetetlenebbül fogalmazza meg az osztályharc témáját a magyar művészetben.” (Genthon István)

A következő évben, 1898-ban festi meg Kernstok Rjepin hatására a „Hajóvontatók” c. képet, amely az udinei múzeum tulajdonába került. Sok képén ábrázolja a falu népének életét, munkáját, pihenését. Ilyenek az „Incselkedők” (1900), a „Szilvaszedők” (1901), a „Parasztmenyecske” (1907). E munkái már színesebbek, az alakokat a verő nap világítja meg. E képek, valamint az 1901-ből való „Női arckép” és „A kertben” c. életkép (1907) az impresszionizmussal és a nagybányai törekvésekkel mutatnak rokonságot.

A század elején sokat időzik Kernstok Párizsban, ahol megismerkedik a Cézanne utáni festői törekvésekkel. A műgyűjtő Stein-testvérek házában megismerkedik az új művésznemzedék vezéreivel, Henri Matisse- szal és Pablo Picassoval. Matisse-t műtermében is meglátogatja. Eleven kapcsolatba kerül a legkorszerűbb művészeti irányzatokkal. Matisse, Picasso és Braque hatalmas rajzi kultúrája megragadja Kernstokot, valamint a kompozíciónak az a szilárdsága, amely e zseniális francia mesterek műveinek sajátja. Epigonjukká azonban egy pillanatra sem süllyed.

Párizs légköre más szempontból is jelentős hatást gyakorol Kern- stokra. Egy felszabadultabb, a magyarországi társadalmi-politikai helyzethez képest haladóbb országot és nemzetet látott itt Kernstok. Mint ahogy Ady egyénisége és szelleme kibontakozásához sokat adott Francia- ország és Párizs, úgy Kernstokéhoz is. A Párizs utáni vágy mindig vonzotta, és ha tehette, vissza-visszatért szeretett Párizsába. „Páris, óh, az más volt, — emlékezett vissza. — A levegője is más volt, az életnek nagy szellemét lehetett érezni. . . Megjött Gauguin Tahitiból, Zola ellen harcot hirdetett a Rose Croix, Van Gogh-ról suttogtak . . . Nagy viták a Deux Magots kávéház terraszán.” Párizs Kernstok számára is az „ámu- lások szent városa” volt.

122