A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
fülei, szája, lába és kezei.” Ezeken keresztül puhatolták ki, és szervezték azokat a híveket, akikre „még a kommunizmus alatt is számíthat” a plébánia papja.55 Azok a fő formák, amelyek felhasználásával mégis leginkább kifejezésre juttathatták és átplántálhatták a tömegekbe reakciós állásfoglalásaikat, a hitélettel voltak kapcsolatosak. Egyebek mellett mindez azért is alkalmas volt számukra, mert e területen rendelkeztek a legrégibb és legtöbb tapasztalattal. A hitéleti tevékenység különben sem volt soha csupán önmagáért való, most pedig méginkább állott az, hogy ezernyi módon kapcsolódott bele politikai vonalvezetésük. Nem utolsósorban az is hozzájárult e forma felhasználásához, hogy—mint azt korábban már láttuk — a vallási és hitéleti tevékenység területén a legtöbb, úgyszólván a korlátlan szabadságot élvezték. Tanulságos idézni ebből a szempontból a Közoktatásügyi Kormánybiztosság április 17-i rendeletét, mely maga is megállapítja, hogy „a papság egy része. . . a vallás szabad gyakorlásának ürügye alatt, nyílt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szít, és vallásos összejöveteleken a Tanácsköztársaság rendje, szelleme és intézményei ellen izgat”. Példaként említi, „hogy erre a célra a legtöbb helyen a nagyheti vallásos összejöveteleket használták ki.”56 Azonban nemcsak az ilyen események szolgáltak alkalmul, de mint a nógrád- pataki esperes jelentette „templomban és templomon kívül” szították a népet a Tanácsköztársaság ellen.57 Mátéffy Viktor pápai kamarás olyannyira messze ment „nyílt és erős kitakarásaival”, hogy őrízetbevóte- lére is sor került.58 Ez eléggé általános volt prédikációikban — olvashatjuk ugyanott — és csupán az elnézés idézte elő, „hogy a papok határorozott színvallásukért nem jutottak fogságba.”59 Maga a hercegprímás is — mint később írták róla — nem egyszer megtette azt is, hogy „tüntetőén járt el az egyes szentegyházakba és így járt el a Bazilikába is”, hogy szertartásait elvégezze.60 Bár az egyházközségi szervezet és a hitélet keretein belüli reakciós egyházi tevékenység jelentősége nem becsülhető le, mégis felvetődik a kérdés, hogy Esztergom vajon beérte-e e számára egyhamar nagyobb eredményekkel alig kecsegtető eszközökkel. Egyáltalán nem. Azonban, minthogy önerejére és általában belső erőkre támaszkodva nem várhatott nagyobb eredményeket, csupán egyet tehetettt: külső erőkre építhetett. 55 A budapesti római katolikus egyházközségek első 10 éve 73. 1. 56 A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája 22. lap. 57 Esztergomi Érseki Levéltár 63416/1920. Idézi: A klerikális reakció a Horthy fasizmus támasza 29. 1. 58 Békássy Jenő im. 127. 1. 59 E megállapítás azért is érdekes, mert Meszlényi Zoltán prímási levéltáros Szent Anna templomi beszédét említi példának. Meszlényi Zoltán, noha maga is büntetlenül szított a Tanácsköztársaság ellen, az ellenforradalmi időszakban azon papi történészek közé tartozott, akik a legtöbb rágalommal illették a Tanácsköztársaságot. Lásd: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. 33. 1. 60 Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. 186. 1. 8 A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban 113
