A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
tabb harcosai, kik júniusban, júliusban már tervszerűen szervezték titkos összejöveteleiken a pártot”, — olvashatjuk később lapjukban.48 Ha volt is ebben a megállapításban bizonyos szerepnagyítás, mégis a lényege, az hogy szervezkedtek a Tanácsköztársaság ellen, igaz. Abban sem lehet kételkedni, amit az egyes kongregációk állítottak később önmagukról, amikor „tilos összejövetelekre” emlékeznek, vagy mint a Mária-kong- regáció dicsekszik, hogy „a proletárdiktatúra hatóságainak figyelmeztetése ellenére továbbfolytatta ellenforradalmi tevékenységét.”49 Mindazonáltal ezek a háborútól megtépázott, a forradalmaktól szétszórt illegális szervezetek nem szolgálhattak olyan bázisul Esztergomnak, amelyekre bizton támaszkodhatott volna. Mind az autonómiát, mind ez utóbbiakat, részben pótlandó, élve a „hitközségi szervezkedésre, az általános gyülekezésre és egyesülésre” biztosított joggal,50 megszervezték az egyházközségek intézményét. „Sem az apostoli király hatalmára, sem a felső tízezerre, sem a kegyuraság ősi intézményére” — miként a budapesti érseki általános helytartó írta később — nem alapozhattak, tehát ilyen „sejtek megszervezésére” kellett támaszkodniok.51 E szervezkedés a fővárosban (ez az esztergomi egyházmegyéhez tartozott) volt a legerősebb. Egy, a budapesti egyházközségek képviselői gyűléséről felvett jegyzőkönyvből arról értesülünk, hogy már májusra megalakult ezek többsége, ahol pedig még nincs — olvashatjuk a jegyzőkönyvet -—, ott meg- alakítandók, még olyan helyeken is, amelyek újonnan, éppen e szervezkedés elősegítése végett kaptak plébániát.52 Miután a fővárosban befejeződött — írja Csernoch — „a többi plébániákra vonatkozólag is szándékozom rendelkezést adni a megalakítást illetően.”53 Az állam intenciója e hitközségi szervezetek engedélyezésével az volt, hogy ezek keretein belül „önkéntes adományokból gondoskodhatnak papjaik ellátásáról, az egyházi szükségletek fedezéséről.” Gyakorlatban azonban az történt, hogy egyéb lehetőségeinek fogytán és híján a reakciós egyházi körök az egyházközségi szervezeteket használták fel mind az oktatás régi formájának, mind az egyházi vagyon védelmére. Pl. ezek elhelyezése ürügyén korábban kisajátított egyházi épületeket követeltek vissza, hogy ilyen módon is akadályt gördítsenek az egyházi vagyon likvidálása elé.54 Sőt, és ez az általánosabb -— amiképpen azt már korábban is hangoztatták — a „gát” szerepét szánták ezeknek, a számukra oly „veszedelmes árral” szemben. Ezek voltak „a pap szemei, 48 Nemzeti Újság 1919. augusztus 8. 49 Mária-kongregáció 1921. 9. szám. 14. 1. Idézi: A klerikális reakció a Horthy fasizmus támasza. 25.1. 50 Esztergom vármegye Munkás- és Katonatanács VB.-nak rendelete 906/1919. 51 A budapesti római katolikus egyházközségek első 10 éve, Bp. 1930. 19. 1. 62 Esztergomi Érseki Levéltár 2024/1919. 53 Esztergomi Érseki Levéltár 2258/1919. Levél a budapesti érseki általános helytartóhoz, július 28. 54 Esztergomi Érseki Levéltár 2224/1919. budapesti egyházközségek gyűlésének jegyzőkönyve. 112
