A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

hadihelyzet folytán az egyes egyházi főhatóságok is izolálódtak bizonyos mértékben egymástól. E számára hátrányos és válságos helyzetben, Esztergom úgyszólván képtelen volt az események színvonalára emelkedni abból a szempontból, hogy az általános tagadáson és panaszokon túl elvi jelentőségű álláspontot alakítson ki, akár az egyház és állam új viszonyát, akár a maga tényleges helyzetét és lehetőségét illetően. Egy ilyen, a hierarchia számára is irányadó platform hiánya egyben az akkori herceg- prímás, Csernoch kisszerűségét is mutatja, akinek horizontja alig terjedt túl saját sérelmein, esetleg az egyház napi anyagi természetű dolgain.45 Szűklátókörűségre valló magatartásán alig változtat az a naiv kísérlete, mellyel a Tanácsköztársaság kormánya előtt saját ázsiójának emelésére azt a (mint később kiderül mélységesen hazug) látszatot kívánta kelteni, hogy egyetlen diplomáciai célja: ,,a római szentszéket és ennek révén a külföldet és annak hatalmait. . . részletes információkkal országunk való helyzetéről felvilágosítani, annak érdekei számára megnyerni.”46

Az elmondottak nyomán nemcsak a nyílt és általános ellenállásra való képtelensége érthető, de az sem tekinthető véletlennek, hogy a Tanácsköztársaság időszakában szélesebbkörű belső egyházi ellenforradalmi konspirációval sem találkozunk. Veszteg ugyan nem maradt Esztergom, de ilyet megszervezni sem tudott 47

Miképpen próbálkozott ilyen körülmények között a klérus reakciós része ellenállást kifejteni a Tanácsköztársasággal szemben? A módozatok igen sokszínűek voltak. Részint régiek, részint újak, abban azonban egyek, hogy bármely ügyben is léptek fel, mindenkor a vallásvédelem ürügyével kapcsolták azt össze, s hogy nem igen maradtak meg a legális lehetőségek keretein belül.

Ismeretes, az autonómia nem jutott el a megvalósuláshoz. Ugyanakkor a Keresztényszocialista párt és valamennyi katolikus tömegszervezet is megszűnt legálisan létezni. Egyes keresztényszocialista csoportosulások és kongregációk, persze, tovább is működtek illegálisan. „Az ellen- forradalmi mozgalmaknak a keresztényszöcialisták voltak a legelszán45 Igen. jellemző a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsához küldött május 18-i levele, melynek 7 pontja közül a legtöbb közvetlen személyére és környezetére vonatkozó dolgokkal foglalkozik, és a templomok megóvásáról szólva, csupán egy pontban utal általános egyházi érdekű kérdésre. — Esztergomi Érseki Levéltár 1999/1919. Hasonlóképpen jellemző, hogy első feladatai közé tartozott magánbankbetétjeinek megmentésére irányuló kísérlete. Levelezését ebben az ügyben lásd: Esztergomi Érseki Levéltár 1728/1919., 1816/1919. sz. alatt.

46 Esztergomi Érseki Levéltár 2093/1919. június 14-i levele a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsához.

47 Meg kell jegyezni, hogy írásunk alapját képező, Esztergomi Érseki Levéltárból származóanyag — a bevezetőben említett okokon is túl — feltehetően nem tükrözi Esztergom teljes reakciós tevékenységét. Ennek oka az, hogy a levéltárak 1919-es államosítása folytán leltározás alá került az Esztergomi Érseki Levéltár is, továbbá, hogy a helyi tanügyi megbízott bizonyos ellenőrzést gyakorolt a prímási hivatal levelezése felett. Lásd: Csernoch, Tanácsköztársaság kormányához küldött 18-i levele, Esztergomi Érseki Levéltár 1999/1919. Az elmondottak óvatosságra intették a prímást, minek folytán nem rögzített mindent írásban, továbbá minden írást nem is helyezett el feltétlen a levéltárban.

Ili