A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

mennyi papja egyformán reakciós, vagy akár a klérus reakciós része elejétől végig szavakban és tettekben egy ugyanazon tagadó állásponton lett volna a Tanácsköztársasággal szemben. Előbbivel kapcsolatban elég csak a számos kérdésben pozitív álláspontot elfoglaló Papi Tanácsra emlékeztetni, vagy azoknak az alsópapoknak sorsára, akik szolidaritást vállalván munkát fogadtak el a proletárhatalom kezéből, és akik közül nem egy az ellenforradalom felülkerekedése után üldözést is szenvedett.40 Ami pedig az egyház Esztergommal jelzett reakciós köreinek magatartását illeti, feltűnik, hogy még Esztergomtól is kapott bizonyos kedvező hangú nyilatkozatot a Tanácsköztársaság kormánya. „Az egyház hitetlenségét nem érint rendelkezéseivel (tudniillik a Tanácsköztársaságnak) — írta Csernoch a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsához küldött levelében — semmiben sem akarok és nem is jövök ellenkezésbe, és irataimban erre mindig a legmesszebbmenő gondot és figyelmet fordítom.”41 Gróh József hercegprímási jogtanácsos, az esztergomi keresztényszocialista párt elnöke pedig a Tanácsköztársaság létrejötte után maga jelentette be pártjának feloszlását és maga ajánlotta fel, hogy a feloszlott párt tagjai teljes erővel fogják a Néptanácsot a kitűzött közös cél érdekében támogatni.42 A tényleges lojalitás azonban az előbbinél elmaradt, ez utóbbi pedig magához véve a vezetése alatt álló Esztergomi Kereskedelmi Iparbank wertheimszekrényének kulcsait, megszökött.43

E néhány példa mégsem csak annak bizonyítására hozható fel, hogy korántsem lehet hitelt tulajdonítani Esztergom fogadkozásainak (hisz ez a továbbiakban még kiderül), hanem többet is mutat ennél. Azt tudniillik, hogy Esztergom, a klérus reakciós része eltekintve néhány kivételtől (igaz, ilyenek a Tanácsköztársaság utolsó időszakában gyakoribbak voltak),44 nem mert nyíltan ellene szegülni a proletárdiktatúrának. Ebben nemcsak a Tanácsköztársaság határozott fellépése játszott közre, de saját viszonylagos felkészületlensége és gyengesége is, mindenekelőtt az, hogy eddig jól bevált politikai és gazdasági, és kulturális pozíciótól megfosztván, alig rendelkezett számottevő befolyással (például olyan területen, mint az egyházi vagyon védelme, nem is számíthatott ilyenre). S ugyanakkor a hierarchia maga sem volt egységes. Ez utóbbit csak súlyosbította az a körülmény, hogy a rossz közlekedési viszonyok és a

40 Az Esztergomi Érseki Levéltárban több beadvány található, melyekben egyes papok bejelentették, hogy polgári állást vállalnak. Lásd pl. 1977/1919., 2001/1919 sz. alatt. A Tanácsköztársaság leveretését követő első püspökkari értekezlet a papság „helytállását” értékelvén, maga is megállapította, hogy mind a világi, mind a szerzetes papságban (pl. premontreieknél, piaristáknál) találhatók olyanok, akik „gyengéknek” bizonyultak.

41 Esztergomi Érseki Levéltár 1999/1919.

42 Esztergom vármegye Munkás- és Katonatanács VB-nak iratai 694/1919. Gróh József levele a kormánybiztoshoz.

43 Békássy Jenő im. 118. 1.

44 Ilyenek pl. a szegedi ellenforradalom szervezésében részt vevő Zadravetz István, Horthy későbbi tábori püspöke, vagy a júniusi szekszárdi fegyveres ellenforradalmi támadás vezetői között levő plébániai adminisztrátor és még többek. Lásd: A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza. 32. 24. 1.

110