A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért

lentette az egyházi ügyek kormánybiztosának, hogy „az alapítvány sorsa kétségessé vált”, viszont „a katolikus autonómia rövidesen meg­kezdi működését, s így annak jogkörébe megy a nagy javadalmak jöve­delmeiből a papság fizetéskiegészítéséről való gondoskodás”.19 Károlyi­hoz írt levelében azon vád ellen védekezve, hogy az ötvenmilliós alapot „csak a papság szervezkedésének megakadályozására” találták volna ki, ugyancsak az autonómiát jelölte meg, mint amely generálisan meg­oldja e kérdést.20 Az autonómia, miképpen az egyház pozícióinak általános védelmét nem, úgy az alsópapi mozgalom leszerelését sem oldotta meg. A tervezet kidolgozásával megbízott Katolikus Tanács által, az oktatásügy és vallás­ügy elválasztása után, benyújtott autonómia-terv elfogadását a kormány több feltételhez fűzte. E feltételek, a többi között, lényegében abban áll­tak,hogy a kormány ideiglenesen és csak az egyházi földbirtokok járadék- papírral való megváltása és a főkegyúri jog átmeneti gyakorlása mellett ismerte volna el a katolikus autonómiát.21 A rendkívüli értekezletre összejött püspöki kar mindezt igen viszolyogva fogadta. Különösen a vagyonügyek ilyetén rendezésében nem volt megnyugodva és a világiak­nak az autonómiában való visszaszorítását kívánta, magát a végleges döntést pedig Rómától várta.22 Ugyanakkor állást foglalt az elválasztás ellen és az egyházi iskolák, a hitoktatás fenntartása mellett. Esztergom, a számára nagyobb rossztól való félelemben azonban még mindig kész volt bizonyos kompromisszumokra. Rómának küldött infor­mációjában, hivatkozván „a forradalmi átalakulásra”, a nagyobb veszély­re, valamint a „nép csillapításának” elkerülhetetlenségére a hercegprímás arra kérte Rómát, hogy legalább „toleráns” álláspontra helyezkedjék az autonómiával szemben.23 Az események azonban nem várták az egyéb­ként elmarasztaló pápai választ. Egyre inkább olyan irányt vettek, mely Esztergom autonómiatervének megvalósítását még kompromisszumos formában is teljesen kétségessé tette. Miután egyházi személyekkel, elsősorban a püspöki kar több tagjá­val kapcsolatban is az ellenforradalmiság jogos gyanúja és vádja merült fel (Mikes szombathelyi püspököt pl. legitimista szervezkedés miatt őrizetbe vették, Gyöngyösön Bozsik plébános vezette nyílt ellenforra­dalmi demonstráció ellen kellett fellépni), a kormány a baloldali erők nyomása alatt keményebben kényszerült fellépni. Mindez abban is mutat­kozott, hogy újabb és újabb, mindenekelőtt az egyházi szervezetnek a Papi Tanács által is kívánt demokratizálására vonatkozó kikötést támasz­tott az autonómia elfogadásával kapcsolatban. Bár Esztergom szavakban továbbra is messzemenő lojalitásról biztosította a kormányt, sőt a Rómá­19 Esztergomi Érseki Levéltár 274/1919. 20 Esztergomi Érseki Levéltár 1177/1919. február 16-i levél. 21 Esztergomi Érseki Levéltár 349/1919. 22 Püspökkari Értekezlet Jegyzőkönyve 1919. január 28. 23 Esztergomi Érseki Levéltár 840/1919. 106

Next

/
Thumbnails
Contents