A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Orbán Sándor: Az esztergomi érsekség a proletárdiktatúra ellen és az ellenforradalom felülkerekedéséért
Esztergom azonban úgy vélte, hogy ezzel védekezhet, ezzel megelőzheti az egyház és állam, illetve egyház és iskola teljes szétválását, az egyházi vagyon szekularizációját, és nem utolsósorban olyan világias szervet teremthet magának, mely állami és politikai síkon képviselhetné érdekeit. Mint terv nem volt új az autonómia, hisz 1848 óta valahányszor veszélybe kerültek az egyház gazdasági, politikai és kulturális pozíciói, mindig ezt szándékozták védőpajzsul felhasználni. A megvalósuláshoz azonban most került legközelebb. S ebben nemcsak az általános fejlemények alakulása, hanem egy korábban még nem tapasztalt tényező is közrejátszott. Ez a tényező a hierarchián, mindenekelőtt az alsópapságon belül — nagyrészt a nehéz anyagi körülmények és a felső klérus nyomása miatt — jelentkező demokratikus irányú mozgalom volt. E mozgalom együtt fejlődött a háború-végi válsággal és forradalmi fellendüléssel. Központi szerve a főpapság által kényszerből megtűrt Papi Tanács volt. Követelései nemcsak az alsópapság anyagi helyzetének megjavítására, de az egyházi vezetés demokratizálására, s nem utolsósorban a coelibatus és a breviárium megszüntetésére is kiterjedtek. Sőt márciusban már a latin liturgikus nyelv eltörlésére vonatkozó követeléseket is jeleznek a vallásügyi minisztériumból.15 Különösen erős volt a mozgalom a főváros területén.16 Egyes képviselői már a polgári demokratikus forradalom időszakában olyan hivatalokhoz jutottak, amelyekből komoly „nyomást” gyakorolhattak a püspöki karra.17 A püspöki kar január 28-i értekezlete ugyan állást foglalt a néhány napja demonstratív közgyűlést tartó Papi Tanács ellen, megszüntetését azonban már nem, hanem csak egyes résztvevőinek felelősségrevonását és budapesti ,,törzskarának” „atyai szigorral” való megintését merte elhatározni. Úgy vélte, hogy e szervezkedés még felhasználható lesz számára a nehezebb időkben, ha jobban maga alá rendeli és hatáskörét, követeléseit korlátozni tudja. Jelen formában azonban nem fejlődhet tovább, mert már most is úgy tűnik fel „mintha a püspökökkel. . . szemben az alsópapság érdekeit képviselné és az egyház alkotmányának demokratizálódását követelné’ ’.18 Az alsópapság e mozgalmának tápláló talaját is végsősoron az autonómiával vélték megszüntetni. Ha esztendeje még ötvenmilliós alapítványról beszéltek az alsópapság helyzetének javítására, 1919 elejétől egyre inkább az autonómián keresztül ígérték követeléseik kielégítését. Az egyházi birtokok helyzetére hivatkozva C'sernoch határozottan beje15 Esztergomi Érseki Levéltár 1483/1919. Breyer István a vallásügyi minisztérium I. ügyosztálya vezetőjének a „titkos katolikus refoimszö vétség” követeléseiről küldött levele. 16 Nem véletlen, hogy a Tanácsköztársaság leverése után több fővárosi pap ellen hajsza indult. Lásd Püspökkari Értekezlet jkve. 1919. aug. 22. 17 Pl. a Károlyi-kormány időszakában Persián Ádám pap az egyházi ügyek kormánybiztosa lett. 18 Püspökkari Értekezlet jkve. 1919. január 28. 105
