115 éve született Dr. Eggenhofer Béla - Kolos füzetek

Nagyon szerette a strandot, az úszást és a teniszt - ez utóbbit csak szabadsága idején gyakorolhatta. Családcentrikus volt, nem véletlen, hogy a II. világháborút a rokonság nagy része (18 fó) a nemrég felépült családi házunk óvóhelyén töltötte. Akin csak lehetett segített. Én, miután korán elvesztettem őt, leginkább a nagy ünnepekre emlékszem vissza, karácsonyra, húsvétra és a felejthetetlen adventi vasárnapestékre, amikor a hallban összegyűltünk és apa a szép, nagy koszorút gyertyáit meggyújtva felolvasott a bibliából. Másik felejthetetlen élményem egy fantasztikus esküvőhöz fűződik, melyet egyik anyai nagybátyámnak rendezett apu, csodálatosan feldíszített családi házunkban. Én akkor még csak 5 éves voltam, őt pedig már „menesztették” a kórházból (1948) és mégis képes volt ilyen tettre.

A családszeretetet valószínűleg nagyapámtól örökölte, aki a négy gyermek mellé örökbe fogadta Túri bácsit, hivatalos nevén Eggenhofer-Schwarz Artúrt, aki apostoli kormányzó lett Mindszenthy József hercegprímás elhurcolása után, 1969-ben bekövetkezett haláláig.

Már említettem, hogy a családon kívül a kórház, a betegek volt mindene édesapámnak. Életem első 5 éve alatt sokkal több időt töltött ott. A front alatt szinte éjjel-nappal a sebesülteket gyógyította, operálta a pincében.

A szilánkok eltávolítását röntgen alatt végezte. Annyit dolgozott, hogy mindkét kezén égési sebek keletkeztek, és 4 heti szabadságra kényszerült.

1945 elején a nyilasuralom utolsó szakaszában sikeresen megakadályozta a kórház nyugatra történő telepítését. Ellenállt a németeknek, pedig ő is mehetett volna csa15