115 éve született Dr. Eggenhofer Béla - Kolos füzetek
ÉDESAPÁMRA EMLÉKEZVE 7 éves kislány voltam, amikor meghalt édesapám, így a róla szóló történeteket a családi „mesékből” ismerem. Azt tudom, hogy határozott, jó fellépésű, igen egyenes jellem volt. Szigorú, de következetes apára emlékszem visz- sza, aki imádta a családját és a kórházat. Foglalkozásánál fogva belénk nevelte, hogy ne féljünk, ne hisztizzünk semmilyen orvosi kezelésnél, Idősebbik bátyám, Balázs, kiskorában igen fülfájós volt, és éjjel az ágyából felkelve bement apuhoz, hogy szúrja fel a fülét. O ugyanis ret' ' r" ' 1 .............k is elvárta. Az I. világháborúban (1917b en) leventeként vakbélgyulladása lett, s egy konyhaasztalon műtötték meg egy tűzzel fertőtlenített késsel. A másik fantasztikus esemény a nászújukon volt Velencében - ezt édesanyám mesélte -Apunak begyulladt az egyik foga. Nagy nehezen találtak egy fogorvost, aki apám válláig sem ért és idegesen kapkodott ide-oda, (nyelvi probléma nem volt, mert anyukám beszélt olaszul) miközbern apukám kivett a fogorvosi szekrényből egy fogót és kihúzta saját magának a fogát. Ezalatt az olasz orvos elájult, akit aztán apu, anyukám segítségével „felélesztett”. Ez a két eset is megmutatja, hogy milyen bátor, karakán ember volt. 14
