100 éve született Dr. Marczell István - Kolos füzetek

Az elkövető akkorra már túl volt árkon-bokron, és a lithotómusok önreklámozása egy új helyen hatásosnak bizonyult.

Minőségi változás csak a 19. század elején következett be, amikor a párizsi Necker-kórház kitűnő sebésze, Jean Civiale egy sajátmaga konstruált készülékkel elvégezte az első sikeres húgykőmorzsolást. Jó híre csakhamar elterjedt, több magyar pácienséről van tudomásunk.

Jó évtized múlva Ivánchich Viktor végezte hazánkban francia módszerrel az első sikeres lithotripsiát. Eredményeit Bécsben német nyelven publikálta, 1851- től pedig aether-, majd chloroform-narkózisban folytatta sikeres műtétéit.

A franciák vezető szerepe sokáig megmaradt. Civiale után Le Roy d’Ettoles olyan instrumentumot szerkesztett, amely alkalmas volt a kő méreteinek megállapítására, majd az első igazi kőzúzót /percuteur / Ch.A.Heurteloup készítette, ezzel szinte fémfogai közé lehetett venni a kristályos képződményt, s a végére mért ütéssel összeroppanthatta azt. A darabok a természetes úton eltávozhattak.

A gallok urológiai hegemóniája akkor tört meg, amikor a német Max Nitze 1879-ben konstruálta az első cytoscopot. A fényt hozzá izzó platinaszál szolgáltatta. Fontos lépés volt, midőn egy Bécsben élő magyarországi származású műszerész, Grünfeld Jenő a platinaszálat piciny villanykörtével helyettesítette. Minőségileg változott meg a hólyagban való tájékozódás lehetősége, az urológiában megszűnt a „sötétben tapogatózás”.

Civiale kapott elsőként önálló tanszéket, de pl. Nitze nem. A poroszos merevség e téren is érvényesült.

Hazánkban a fiatalon elhunyt Antal Géza / Szentágothai professzor anyai nagyapja / volt az első, aki urológiai tárgykörből nyert magántanári képesítést, majd 1884-től a Rókus-kórház III. sz. fiókintézetében kiharcolt egy 20 ágyas osztályt a „húgy-és ivarszervi” betegek részére. Úttörő munkája: A húgyszervi bántalmak sebészi kór-és gyógytana 1888-ban hagyta el a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat nyomdáját. Szerzője pedig egy év múlva, a sokat ígérő földi pályafutását.

Munkájának méltó folytatója Illyés Géza lett, aki 1902-ben közölte egy francia lap hasábjain „az uréterkatéterezés és radiographia” lehetőségéről szóló dolgozatát. Az uréterek röntgenábrázolása addig ugyanis megoldatlan volt. Ö vetette fel először azt az elképzelést, hogy katéteren keresztül befecskendezett bismuthum subnitricum szuszpenzióval a vese egész üregrendszerét láthatóvá lehet tenni.

3