100 éve született Dr. Marczell István - Kolos füzetek

Illyés javaslata nyomán a német Klose professzor kipróbálta, az elv helyesnek bizonyult, de a kontraszt anyag nem.

Ekkor egy másik német, a sebész EVoelcker lépett a színre. A szintén magyar származású Lichtenberg Sándorral közösen kidolgozták a chromocystoscopiás eljárást, amely a vesék funkcionális vizsgálatának egyik pillére lett. Voelcker az 1902.évi párizsi útján jött rá, hogy a franciák a cystoscopiás vizsgálatok technikája terén is előbbre tartanak. Ekkor támadt azon ötlete, hogy megfelelő neutrális festékanyag beadásával a vizelet útja a vesékből a hólyagba jól követhető. A Farbenindustrie első virágkorában történt. A konkurens párizsiak ugyan methylkék adagolásával már próbálkoztak, de bizonyos anyagcserezavaroknál ez színtelenné válik. A berliniek végül az indigocarmin mellett döntöttek, elsősorban Haidenhein élettani kísérletei alapján. Ez a festék beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

A század elején Illyés Géza intenciói alapján elkezdődött a radiographiás urográphia kidolgozása. Előbb a fertőtlenítőszerként használt ezüstvegyületet, a Collargol oldatát próbálták ki, eredményesen. Katéter segítségével a vesemedencéket sikerült feltölteni, ez kapta a retrográd pyelographia nevet. A húszas évek végén viszont Lichtenberg Sándor, akkor már berlini urológus professzor, jódtartalmú kontrasztanyagot alkalmazott, amely néhány perccel az intravénás beadás után megjelent a húgyutakban, s kezdetét vette az intravénás pyelographia korszaka.

Közben Magyarországon a kitűnő operatőr Illyés Géza 1920-tól megkapta a kontinens második önálló urológiai katedráját. E téren csak a franciák előztek meg bennünket.

Vboelcker 1919-ben került a Elalle / Saale patináns egyetemére, de nem urológus, hanem sebész professzornak. Omaga sohasem törekedett a különválásra. A Saale-menti univerzitás ekkor a vesével kapcsolatos tudományok Mekkája volt. A belgyógyászatot a nephrológia megteremtője, Volhard professzor vezette, akinek nevéhez többek között a vesebetegségek modern felosztása fűződik. A Volhard és Voelcker nevével jelzett időt méltán tartják a nephrológia, valamint az urológia első együttes aranykorának.

Az urológiában ekkor már nemcsak a hólyag-, de a vesekövek műtéti eltávolítása is rutineljárásnak számított. Az említett klinikus kettős ekkor már végzett vese-denervációs, majd decapsulációs műtéteket, kitűnő technikával, nagy reményekkel és kiábrándító eredménytelenséggel.

4