Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)

Királyinak la Mondott latin pa&árrárosban a annak peremén mintegy harmino koloatorl és plébániatemplom harangját kongatták angelusrat Bastergom volt akkoriban az ország legtöbb torayü városa.

Híres várával, erődfallal kerített városával, kőpalotái- val, boltjaival, teli raktárházaival, bőséges piacával, dolgos iparosaival, bátor kalmáréival e virágzó városéletet delelőJén pusztította el - kerek Magyarországgal együtt - 1241-42 tragikus telén a tatárjárás. A muhi mezőn nem csak a magyar királyi seregek színe virága hullott el. A Sajó menti osatában ott pusztult Mátyás esztergomi érsek és magavezette csapata is.

II.

Bsztergom pusztulása a tatárjáráskor

Az országpusztité csapást márt is jellemezné a kései ütőd? Hiszen az ország és Esztergom hétszáz esztendő előtti veszedelmét Bogerius mester személyében szenvedő szemtanú, a kortárs is feljegyezte. Leírása drámaibb, mint amire a ml toliunk képes lenne. Idézzük hát Bogerius mester Siralmas énekéti

"Mivel Esztergom, - Írja Bogsrius, - Magyarország vala - mennyi városánál különb vala, a tatárok nagyon gondolkoztak,hogy átkeljenek-e a Dunán s odaát üssenek-e tábort. S Íme, télen na^y hő és fagy álla be, úgy, hogy a Duna, - ami pedig ekkor már sok éve nem történt, - befagy vala. Hanem a magyarok, a maguk partján minden nap törik vala a jeget és őrzők a Dunát, úgy, hogy a gyalogok folyvást vívtak egymással a jégen. Azonban amikor a kemény fagyok beálltak, az egész Duna befagyott. A tatárok azonban lovaikkal mégsem bátorkodtak átkelni.

Gondoljátok hát el, mit csináltak?

Sok lovat és ökröt a Duna partjára vivőnek és őrizetükre három nap senkit sem hagyának, úgyhogy ezek a barmok őrizet náL- 3 -