Zolnay László: Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulóján (1956)
- 6 leül látszottak járkálni, és közülük senki nem mutatkozott vala azon a tájon. Akkor a magyarok azt hitték, hogy a tatárok visz- szavonultakt átkeltek a jégen és áthajtották az összes barmokat Mit is a tatárok észrevették s innen megtudták, hogy a jégtn ék is bátran átkelhetnek. Ez meg is történt s egy rohamra annyian étkeiének, hogy a Duna túlsó /esztergomi/ partján a föld színét is elborították. Eádán tatár király ekkor a magyar király után siete, ki, mint akinek semmi segélye nem volt, Szlavóniában tartózkodik vala. A sereg másik része pedig Esztergomnak vette útját. Közvetlenül alája igen kevesen ménének, hanem távolabb szállónak meg s harmincig való kóhajitó gépet csinálának. Az esztergomiak eközben magukat árkokkal, kőfalakkal és fatornyokkal erősítették. 3 azon városban számtalan nép és i- gen gazdag polgárok, nemes vitézek és nagyasszonyok valáná^kik oda, mint kitűnő erősségbe gyülekeztek. S oly nagy vala az 6 kevélységük, hogy azt hiszik vala» az egész világnak ellenállhatnak! S Íme egyszerre a tatárok a várost körülfogák s a foglyok; kik velők valónak, annyi rőzsekévét hordának, hogy azokból a város egyik oldalán egyszerre a sánc párkányánál magasabb falat' rakának s mindjárt azon fal mögé az említett harminc gépet fel- álliták. így aztán a városra a a fatornyokra éjjel nappal szórták vala a köveket! Emiatt oly nagy zavar kezde támadni a városban s oly nagy homály boritá el őket, hogy már eszökbe sem jutott magokat védeni, hanem, mint a vakok és bódultak,úgy bó- dorognak vala. S midőn a tatárok a fa erősségeket lerontották vala, gépeikkel földdel megtöltött zsákokat hajigáinak vala,ha©' az árkokat betöltsék. A magyarok és mások közül pedig senki nem merészkedik vala a sáno párkányán mutatkozni, a kövek és nyilak miatt. S a magyarok, frankok és lombardok, kik mintegy urai valónak a városnak, észrevevén, hogy magokat nem védhetik, eléget ék a külvárosokat és a faházakat, egész a város nagy palo- tájaiig.
