Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)

török elleni háborúk tűzözönében majdnem teljeséggei elhám* vadt. A középkori Magyarország — Budát megelőző — fővárosának emlékét — levéltárak, múzeumok régiségeinek beszédes bizonyítékain kívül — aránylag elég kevés műemlék őrzi. A városjáró vándor néha már csak egy-egy különös utcarészletből, vagy műemléktábláról olvashatja le: mi is állhatott az újkori ./áros egy-egy helyén.

Esztergom városképe újkori városkép, aminthogy népe is a torokkor után ide települt népesség. De lábunk alatt lép- ten-nyomon íelkonganak a középkori esztergomi templomok, kolostorok, palaciumok megrogyott boltozatai, kriptái. A város területének nem akad négyzetmétere, ahol középkori épületromot fel ne vetne az ásó. Ugyanígy a városszéle, a határ öreg dűlőnevei is hét-nyolcszáz év előtti faluhelyek és birtoklások emlékezetét őrzik. (Déda, Űrkuta, Ispitahegy, Ákospalotája, Zamárd, Szentkirály, Zsidód stb.)

Kis Képeskönyvünk először a mai várost és várat rója végig, gondolatban átszáguldunk Esztergom századain, majd meg az elpusztult régi Esztergom helyrajzát vetítjük az olvasó elé. Az újkori város műemlékeiről, a közgyűjteményekről rövid tájékoztatással szolgálunk. Mindenütt utalunk az egyes kérdések szakirodalmára, azért is, hogy az érdeklődőnek az egyes részletkérdések tekintetében útmutatással szolgáljunk.

Történészeinknek, művészettörténészeinknek, de meg nemzeti művelődésünk minden kutatójának s tisztelőjének tanító iskolája volt s marad Esztergom: gazdag tárháza a magyar nép egykori műveltségének és művészetének. A város művelődéstörténeti értékeinek, múltjának feltárása, megismerése a mai dolgozó ember, a mai diák, a mai szakkutató számára is biztos iránytű a tudomány, haladó magyar hagyományaink és az igaz hazafiság tiszta forrásai felé.

8