Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)

ESZTERGOM SZÁZADAI

A felső Dunavidék, amelynek egyik kulcspontja Esztergom, mintegy hatvanezer esztendő óta emberlakta táj.

A bajóti barlangot, a Duna két partját, az esztergomi Várhegy feltáratlan lakóbarlamgjait már sok tízezer esztendőkkel ezelőtt is ember lakta: Esztergom tehát nem csupán természeti, hanem történeti, vagyis kultúrtáj is.- Időszámításunk kezdete a kelták törzseit találja e vidéken. Az 1. század végén, uralmukat a rómaiak törték meg. A Dunavonal az I. század végétől az V. század kezdetéig a Római bircdalom északi határvonala. Esztergom vidékén, a Garam s az Ipoly torkolatával szemközt a Iám esz őrtornyai, táborhelyei egyre sűrűbbek, hiszen a Birodalomra nehezedő germán törzsek nyomása itt a legerősebb. A népvándorlás viharai során a rómaiakat Pannóniából kiszorító hunok nyomába tartósadban az avarok lépnek. Nagy Károly folytat ellenük megsemmisítő háborút s amikor e táj a frank birodalom érdekkörébe kerül — 795—800 — mind erősebbé válnak a szláv népelemek is. A magyar honfoglalás — leleteink mutatják — a kezdettől fogva megszállja a Duna mindkét partját, magának Esztergomnak jelentősége azonban csak a X. század második felében, a lecbmezei csatát (954) követő időkben bontakozik ki.

Az esztergomi Vár és az esztergomi Vizivárcs területe, a régészet bizonysága szerint, már a rómaiak által lakott volt: szerves része a dunai Limesznek. A magyar honfoglalást követő időkben a Vár s a Víziváros mellett a mai Belvárost is lakott helyként találjuk, sőt feltételezzük azt is, hogy akkor. amikor Géza fejedelem éppen Esztergomban alapítja

9