Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)

fWÄ>

ELÖLJÁRÓBAN

Esztergomot minden esztendőben ezrével keresik fel kirándulók. üdülők, meg a régészet, művészettörténet, irodalom- történet búvárai, akik joggal hiányolnak egy, a város műemlékeiről, gyűjteményeiről, múzeumairól szóló kultúr- kalauzt. De nem csupán a belföldi és külföldi vendégjárás teszi kívánatossá egy újabb útmutató összeállítását. Esztergom iskolaváros, évről-évre sűrű rajokban bocsátja szárnyaira diákjait. Mint kórházváros — olvasással, örömmel foglalaté® —, betegek százait gyógyítja s ápolja. De a felsődunai iparvidék s a dorogi szénmedence ipari dolgozói is mind nagyobb tömegben települnek ,a városba s így mindenképen indokolt az, hogy a város lakóinak, diákságának, gyógyuló betegeinek, az itt megforduló idegennek hasznos utitársat igyekezzünk adni e könyvecskével. Hazánk történeti értékeinek megismerése hozzátartozik Magyarország szellemi birtokbavételének munkájához.

Művészettörténetünk azt állapítja meg Esztergomról, hegy »az Arpádkorabeli székváros, a mostani főváros — Budapest — után, műkincsekben és műemlékekben a leggazdagabb az országban-«1. Irodalom- és művészettörténészeink ugyancsak Esztergomban találják meg a középkori magyar művelődés és művészet bölcsőjét2. Esztergom műemlékeiről, muzeális, levéltári és könyvtári gyűjteményeiről a szaktudós — szinte túlzásnak tűnő — lelkesedéssel beszél. Kérdenéd hát: mi ennek a lelkesedésnek alapja?

Esztergom a korai magyar középkorban, Géza fejedelem korától a tatárjárásig, mintegy három évszázadon át Magyar- ország fővárosa volt. Itt született, — mint Pátzay Pál fából fa3