Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)
fordíthatták meg a XVIII—XIX. századi tervezők, hogy ihá- gát a Várhegyet megnyujtották, keleti irányban. A Bazilika XIX. századi építésének kezdete idején a régi templomnak már csak egyetlen részlete volt ép: a Bakócz- sírkápolna. A tervezés ezt is halálra kellett, hogy ítélje. Packh János örök érdeme —.akkoriban még nem volt divat a műemlékvédelem —, hogy ezt a középkori építészeti műremeket megmentette. A kápolna belső, íalborító, süttői márványból készült lapjait ltlUü darabra szedette szét, valameny- nyit feltérképezte s mikor a talajszint 12 méteres süllyesztése megtörtént, a megfordított tengelyű kápolnát, annak 1600 darabját visszaépítette. A mai főtemplomban csupán a Bakócz-kápolna s néhány a Bazilika kriptájában álló — részint a megsemmisült Szent István vértanú templomából való sírkő tanúskodik a régi Szép-templom hajdani áhítatos szépségéről. Köztük Vitéz János málladozó, összefirkált sírköve. A XIX. századi főtemplom műalkotásait a főtemplom falain elhelyezett tájékoztatásokról láthatja az érdeklődő. A magyar művészettörténet szempontjából jelentős a Szent István vértanú oldalkápolnájában őrzött XV. századi Garam- szentbenedeki Ürkoporsó: a XV. századi felsőmagyarországi szobrászatnak valóságos galériája ez a kis remekmű, minden eltúlzott, absztahált későközépkorias különlegességével. Ugyanez az oldalkápolna őrzi Ferenczy Istvánunk egyik jelentős alkotását: Szent István vértanú jelképes szoboralakját. Jelentős szobrászati alkotás Simor János életnagyságú szo- Dormása is, Stróbl Alajostól. (A Bazilika tárgyi leírását később találja meg az olvasó.) A Várhegyet uraló főtemplom művelődéstörténeti értékét gazdagítják azok a benne elhelyezett egyházi gyűjtemények is, amelyekről a templomjáró csupán hallomásból értesül. A székesegyház falai őrzik — immár kilenc százados szokás szerint — az egyházi szerelvények tárgyát: a Főszékesegyházi Kincstárat, Magyarország féltett nemzeti kincsgyűjteményei egyikét, az esztergomi és garamszentbenedeki konvent levéltárát. 25