Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)
Lépteinket most már az esztergomi egykori királyi, majd érseki palota romjai felé irányozzuk. A Várhegy déli sziklanyúlványán álló — ma Vármúzeum célját szolgáló — középkori épületcsoport csupán csekély töredéke a III. Béla által épített királyi palotának. Az épület- csoport szíve egy — a nála későbbi visegrádi Salamon- toronyra emlékeztető — lakótorony volt, amelyhez keleti irányban a királyok házikápolnája csatlakozott. Lényegében a lakótorony alagsora, földszintje s a XII. századvégi királyi házikápolna altemploma és temploma az, ami az eredeti palotából, részint romosán, fennmaradt. A palotának dunai szárnya — amely a mai Bazilika nyugati homlokzatának magasságáig terjedt — már a török háborúkban elpusztult, majd pedig utolsó maradványait a XIX. századi Bazilika építésekor hordták le. A török háborúk idején törmelékkel töltötték fel a királyi lakótorony és kápolna romjait is, hogy azok szilárd földbástyaként, ágyúkilövésre alkalmasak legyenek. A Várpalota részletes leírása egymaga meghaladná kis útmutatónk terjedelmét. Így hát a szakirodalomra való rá- mutatáson túl23, csupán leglényegesebb értékeire hívjuk fel a figyelmet. Említettük már, hogy a XII—XIII. század fordulóján épített palota és kápolna francia előképek nyomán hazánkban elsőként valósítja meg a XII. század új építészeti stílusát a gótikát. Várnai Dezső újabb kutatásai alapján feltételezhető az is, hogy az építkezésben, a kezdetben, talán bizánci építőmesterek is részt vettek s az építkezésnek csak a második periódusába kapcsolódnak be Frankhon mesterei. Mindkét feltevést alátámasztják III. Béla személyes kapcsolatai: eredetileg bizánci trónörökösnek nevelték Bizáncban, majd hazatérve úgy első, mint második felesége francia királylány volt. A kápolna freskóinak legrégibb rétegét III. Béla fiának, Imre királynak korára teszik. A kápolna északi szentélyfalának címesralakja talán Imre feleségének, Aragóniái Konstanciának családi címere24. A megmaradt kápolnafreskók későbbi csoportja XIV. századi olasz mester műve, míg az ú. n. studio, — a királyi, majd érseki dolgozószoba — 26
