Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Bevezetés
Vár falai és a fellegvárat védő spanyol Simon ispán íjászai előtt. A tatárjárást követő évtizedben a királyi udvar Budára költözött. Ezzel megszűnt a világi uralkodó és a papi fejedelem esztergomvári különös társbérlete. Esztergom azonban — a királyi udvar eltávozását követő századokban is megtartotta kulturális primátusát, vagy egyenjogúságát Budával. Csupán a Váralja: a Királyi város s a polgárság gazdasági és társadalmi helyzete nehezedett meg. A Szent István építtette — majd egyre több bővítéssel gazdagodó — esztergomvárosi „Széptemplom” az ország egyik legjelentősebb kultikus monumentuma volt. Jeles külföldi és hazai képfaragók, kőfaragók és képírók munkálkodtak építésén és mind szebbé és szebbé tételén. A tatárjárásig Esztergom volt pénzverésünk színhelye. A pénzverők egy része utóbb, a pénzverőkamara Budára költözése, 1249— 1255 után a prímás-érsekek szolgálatában továbbra is itt alkotta meg ötvösremekeit. A város Oroszföldtől a Rajnán tűiig és Itáliáig távolsági kereskedők találkozóhelye volt. A Duna pedig mind a messziről jött kalmároknak, mind pedig a keresztes hadaknak régi, állandó országúja. A hazai középkor Moháccsal bekövetkezett — alkonyakor, a Jagellók idején az esztergomi érsekség. Bakócz Tamással s a bíboros érsek fényes udvarával gazdagság dolgában a budai királyi udvar fölé magasodott. 1543-ban — amikor Esztergom is török kézre került — az érsekség és a káptalan elmenekítette kincstárát, levéltárait s könyvtára egy részét. Budán mind a királyi, mind a városi levéltárak, kincstárak, könyvtárak megsemmisültek. így ma Esztergom gyűjteménytörténetünkben egyedülálló módon — sok olyan középkori műtárgyat, oklevelet, kódexet, őriz, amelynek párja a budai gyűjteményekből vagy az ország levelesházából, múzeumaiból hiányzik. A török kori seregjárások az esztergomi Várnak s a városnak az egv Bakócz-kápolna kivételével — gyakorlatilag minden immobil építészeti emlékét megsemmisítették. A hamvába holt város újjászületését hosszas vajúdás előzte meg. Noha Esztergom már 1683-ban felszabadult a török alól, Pozsonyban és Nagyszombatban székelő legfőbb támasza, földesurasá- ga: az érsekség és a káptalan csak közel százötven évvel később, 8
