Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

dött, ez a régi érseki palota volt az első, amelyre 1821. március 12- én csákányt emeltek.

1957 nyarán végzett hitelesítő ásatásunk Krey császári hadmérnök adatainak teljes szabatosságát igazolta. Ez az — anyagiak híján

nagyon rövidre fogott ásatás néhány alapvető fontosságú kérdést mégis tisztázott. így elsősorban azt, hogy a várfelszínnek a Bazilika építésével végrehajtott XVIII -XIX. századi lesüllyesztése a jelentős kiterjedésű, korai érseki kúria alapfalait meghagyta.

A régi érseki kúria északra tekintő főhomlokzatának alapfalai mintegy 23 méter hosszúságban nyomon követhetők. A falak vastagsága átlagosan 1,9 méter. Az alapfalak anyaga kő és mészhabarcsos, Duna-kavicsos kötőanyag. A nagyjából L alakú épület északra néző homlokzati szakaszát — mely koraibb, mint az épület észak—déli tengelyű hossz-szárnya — dél felé is öles vastagságú fal zárja. Krey felmérésének adatain túlmenően megállapítottuk azt, hogy az egészében alápincézett épületnek nyugati, a dunai bástyákra támaszkodó része, leletanyaga tanúsága szerint, a török háborúkban leomlott, s így Krey a kisebb méretben újraépített nyugati, eredeti falszakaszokat már nem láthatta. Kiderült az, hogy a török kort megelőző időkben a régi érseki ház magukra a dunai bástyafalakra támaszkodott: az épület pincéiből egy — a bástyán kívüli vároldal felé vezető, két méter széles, téglával és mészhabarccsal fedett, nyugat felé lejtő lépcső boltozata jelentkezett, 2—2,2 méter mélységben a mai talajszint alatt. Utóbbinak feltárása anyagiak híján lehetetlenné vált. Az épület pincéjéből a bástyákon kívüli területre vezető akna ajtajának helyét jelenleg a bástyarendszer egyik XVIII. századi támpillére takarja el. Az épület déli északi tengelyű hossz-szárnya a Bazilika épülettömege felé nem volt nyomon követhető; kiásták azt a Bazilika alapozásakor. A Krey-féle térkép szerint a mai Bazilika északi zárófalától 1,5 méternyire végződött ez az épület; az alapfalak elbontásának az itteni mélyebb talaj eltávolítás a magyarázata.

Az épület homlokzati szakaszát egészében alápincézték. A mintegy 2,6 méter magasságú pincekamrák kőboltvállakon nyugszanak, boltozatanyaguk kő és tégla. Az ásatás megállapította, hogy a több ízben is renovált régi érseki házat 1821. évi bontásakor egészen a pincék födéméig megsemmisítették, s így csak az egyik pince-osztófal felett hagytak meg egy-egy téglasor vastagságú megerősítő boltozathevedert. A pincék a latinkereszt alaprajzi rendjét követik.

87