Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
Az 1957. évi ásatás mindössze egy ponton, az épületcsoport északkeleti sarkánál hatolhatott le az épület alapozásának korát hitelesítő kultúrrétegekig. Itt a jelenlegi talajszint alatti 3,5 méter mélységben megtaláltuk az épületalapozás alját. A kísérő leletanyag keramiká- jában kora középkori, XI XIII. századi vonaldíszes és köröm- benyomásos díszítésű cserépedény-töredékekkel együtt több színes freskótöredék is felszínre került. Ugyanezen a ponton, tehát a régi érseki palota északkeleti sarkánál korábbi időkből származó elbontott kőfalak jelentkeztek. Annak bizonyítéka ez, hogy a régi érseki ház építői az épület alapozásával egy még régebbi e ponttól északkeletebbre eső — kőépületet bontottak le. A régi érseki palota felfelé menő alapfalai a mai talajszintet mintegy 0,3—0,5 méterre közelítik meg; ez az elvágott régebbi épületcsonk viszont a 3,5 méter mélységű fenéktől felfelé mindössze 1 méter magasságig kísérhető nyomon. A feltárás során előkerült római kori tetőtégla- és más kerámiatöredékek alátámasztják azt a feltevést, hogy az esztergomi Várhegyen csakúgy, mint a közeli Hideglelős-kereszt-csúcson is, római refúgium vagy castrum állt. A Mathes János által közölt adatok (1827) a Várban talált római régiségekről egy kisebb castrum pénzforgalmára utalnak. Valószínű, hogy a római kori kőépületeket itt, a Garam torkolatával szemben, a Várhegy nyugati (és nem keleti) oldalán kell keresnünk, s meglehet, hogy a régi érseki háztól északkeletre álló épületcsonk is római épületmaradvány; ennek vizsgálatára azonban lezáratlan ásatásom időt, módot már nem adott. 1957. évi ásatásunk így mindössze azt igazolta, hogy e korai érseki palota pincéi — kivéve az épület déli szakaszát — megvannak. A nyugati várfalhoz kapcsolódó épületelemek arra mutatnak, hogy leendő feltárásuk és kiváltásuk a Várhegy északi oldalának lehetne centruma, míg a Dunára néző pincék eltorlaszolt bástyabejárójának kibontása a Várhegy nyugati oldalának látképét hangsúlyos elemekkel gyarapíthatná. Az épület homlokzati, északi törzsének építéskora, az általam feltárt egyetlen, 3,5 méterig lehatolt kutatóárkának keramikájával, egyértelműen nem datálható. A feltárást csak akkor zárhatnék le, ha az építéskori rétegeket kiszélesítenénk. Remélhető, hogy ennek az épületnek — az általa funkciójából kikapcsolt, tőle északkeletre eső, koraibb épülettel együttes — régészeti tisztázása korai építészetünk s a XI. századi Magyarország egyik kulcsát adja kezünkbe. A régi érseki ház és a tőle északkeletre jelentkező, nála korábbi 88
