Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Bevezetés
Bevezetés Az 1973-as esztendővel Esztergom városéletének második évezredébe lépett. Az írott források kutatásának és az archeológiának szerencsés találkozása volt ez a millennium! A régésznek — S. Nagy Emesének — és a történetbúvárnak — Györffy Györgynek — éppen ezekben az években sikerült tetten érnie az ezer esztendővel ezelőtt lezajlott eseményeket. Fény derült az Esztergomban székelő Géza nagyfejedelemnek 973. évi, quedlinburgi követküldésére. És szinte ugyanakkor, az újabb esztergomvári ásatások során feltárultak Géza palotájának romjai. Az új kutatások mérföldköveként kell megemlékeznünk Marosi Ernőnek a román kor művészetéről szóló alapvető monográfiájáról, valamint Horváth István régészünknek s munkacsoportjának 1979- ben megjelent nagy művéről, a Komárom megye régészeti topográfiájáról, s e könyvben az Esztergomról és a dorogi járásról szóló régészeti helyrajzról. Az új kutatások alapján bizonyosnak vehető, hogy az esztergomi Várhegyen első, szentként tisztelt királyunknak, Istvánnak születési helyét köszönthetjük. De itt ünnepelhetjük a magyar állam megalapításának színhelyét is! A vár és a város, a királyi és az érseki székhely meg a vízparti Királyi város az Árpádok korának századaiban szoros kölcsönhatásban bontakozott ki. Innen indult meg a Kárpát-medence állammá szervezése. Az esztergomi szírt lett kora középkori kultúránk kirepítő fészke. A Várhegyen, ahol Szent Adalbert ledöntötte a pogány magyarok bálványát, a sámándalok után már 1028-ban felzengtek az első keresztény kantílénák. írásbeliségünk hajnala is itt, az esztergomi Várhegyen köszöntött eleinkre. A királyi kancellária írástudói s a káptalani iskola deáksága — sorukban tán a Névtelen Jegyző is — e falak közt forgatta pennáját. A középkorban az első kétszázötven—háromszáz év esztergomi magyar életének durva cezúrája a tatárjárás volt. A tatárok elhamvasztották a vízparti várost, de megtorpantak a 7
