Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
hogy középkori világi építészetünk emlékeit az egyházi építészet emlékei mellé állíthassuk, s mind világi, mind egyházi építészetünket művészettörténetírásunk az európai fejlődés kereteibe illeszthesse. Az esztergomi várhegyi - korábban királyi, majd 1249 óta érseki - palota kibontása az évszázadok porköpenyéből Esztergomot a román kori kutatások kulcspontjává tette. A budai királyi palota, a visegrádi, az óbudai s a buda-nyéki királyi kastély feltárása román kori, gótikus és reneszánsz stílusemlékeinket európai rangú világi épületek egész sorával gazdagította. A középkori magyar egyházfejedelmek világi építészete, vár- és palotaépítkezése semmivel sem maradt a királyi és főúri építészet pompája mögött. Azokban az időkben, amikor a királyi hatalom meggyengült, az egyházfejedelmek, Esztergom érsekei jobbára megőrizték, olykor egyenesen a királyi birtok s hatalom kárára gyarapították javaikat. Jól és axiomatikus erővel jegyzi meg III. Endre egyik oklevele: az egyház birtokkal való jutalmazásának csak egy a mértéke, a mértéktelenség! Az egyházi vagyon így a középkorban — a királyi, vagyis az országos földvagyonnal szemben állandóan nő; birtokállaga az egyházi, úgynevezett „holtkézi” vagyon intézményességénél és elidegeníthetetlenségénél, az immunitás elvénél fogva — szinte csak gyarapodhatik. Az az egyházi személy, aki egyháza vagyonát bármi módon elidegeníti vagy azt megengedi, a simonia — a szentségárulás — bűnébe esik. Az egyház így világi javakat csupán szerezhetett, de el nem adhatott. A középkorban a király után az egyház lett az ország legnagyobb földbirtokosa, s így a magyar egyházak primátusával bíró esztergomi érsekek udvartartása — mind gazdagság, mint pedig műveltség dolgában évszázadokon át vetekedett a királyok budai udvarával. A II. Géza halálát követő időkben Lukács érsek, III. Béla idején a tudós Jób — az esztergomi bazilika újjáépítője már az országos politika döntő faktora. Az érsekek kancelláriai szerepe, a — korai, esztergomi — királyi pénzverés felett gyakorolt pizétumjoga, királykoronázási joguk, királyi dézsmaszedői és királyi házikápláni mivoltuk mind szorosabbá szőtte az — Esztergomban még területileg is egybeeső — királyifőpapi szövetség szálait. 76
