Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
ként a köznapi rétegek helyhez kötöttebb életformájáról. A letelepült életforma és a földművelés kezdeti fokának ismeretét egyébként a magyarok még előző hazájukból hozták magukkal. A gazdaságitársadalmi fejlődésnek az eddig véltnél előrehaladottabb fokát illetően Géza és István király szerepe, jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy felismerték a fejlődés irányát. Ezt a differenciáltabb társadalmi és gazdasági hátteret, az uralkodó személyének társadalmilag kiemeltebb szerepét tükrözi és húzza alá az esztergomi nagy kiterjedésű, jól védhető kőépület. Ebből arra is következtethetünk, hogy a kalandozások során megismert nyugati kőépítkezések mellett ismereteik és hagyományaik talán korábbi időkre is visszanyúlnak: a kőből és téglából épített volgai erődítményláncolatra, melyet épp a magyarok támadásai ellen építettek a IX. század elején. Annak a köztudatban sokáig élő feltételezésnek, hogy Géza Esztergomban szláv várba telepedett volna, az ásatások negatív leletanyaga ellentmondott: a nagyméretű kővár létrehozása feltétlenül Géza és István nevéhez kapcsolható. A legkorábbi esztergomi fejedelmi és királyi palota a Várhegy déli felén, a dunai oldal mentén húzódott. Többé-kevésbé elbontott maradványai a XII. századi és még későbbi palotarészek, illetve részben a várudvar szintje alatt kerültek elő. Épp azért, mert a területet a későbbi időkben többszörösen átépítették, a legkorábbi épületek falai — kevés kivétellel - csak alapjaikban vagy a felmenő falak néhány kősorában maradtak meg. Ezért — mint már említettük — ezek a maradványok látványosságban messze elmaradnak a III. Béla király idején épített s részben helyreállított épületek mögött. Kirajzolódik azonban belőlük az alaprajz, az épületelosztás, a falak építéstechnikája, ami mégis elég sokat mond az érdeklődő látogatónak, s még többet az anyagot különféle szempontokból vizsgáló kutatónak. Sikerült megállapítanunk, hogy az épületegyüttesnek a mai bazilikához közelebb eső felén részleteiben feltárt két, egyenként több helyiségből álló épülete a kisebb kiterjedésű Géza-féle palotához tartozott. Ezeket az épületeket alakította át, bővítette ki és vette körül vastag, ívesen hajló, szabálytalan kőfallal István király. Az István-féle építkezés magja az íves kőfal belsejébe épített körkápolna, melyhez közvetlenül csatlakozik egy jelentékeny palotaszárny. A körítőfalon belül levő többi épület valószínűleg nem függött össze egymással. Sajnos, a körítőfal jelentékeny részét és a palota északi 67
