Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
bazilika XVIII XIX. századi alapozásakor semmisült meg. E templomokról a terület megmaradt alaprajzain kívül ma mindössze az esztergomi Vármúzeumban elhelyezett pompás kőemlékek tanúskodnak. És most induljunk el a Vár megmaradt romjai felé, s lapozzunk bele az S. Nagy Emese régész által az 1963 és 1970 között végzett hatalmas hitelesítő ásatás naplóiba, illetve az azokból készült beszámolóba! GÉZA ÉS ISTVÁN ESZTERGOMI PALOTÁJA „Az esztergomi Várhegy déli végében, a régi középkori királyi, majd érseki palota területén az elmúlt esztendőkben újra régészek ásója bolygatta meg a földet. A hat éven keresztül - 1964- 1969-ig — folytatott ásatások eredményei lényegesen kevésbé látványosak, mint a harmincas években feltárt s ma helyreállítva látható palota díszesen faragott részletekkel és freskókkal borított épületei. Mégis, az új kutatások igen sok olyan történeti, régészeti, építészet- és művészettörténeti szempontból értékes eredményt hoztak, melyek nélkül a korábban ismert esztergomi palota torzó, történelmi kutatásunk pedig jelentős adatokkal szegényebb maradt volna. Az elmúlt években befejezett feltárás legjelentősebb eredménye az egyik legkorábbi fejedelmi és királyi központnak, Géza és István palotájának, ill. palota-maradványainak feltárása volt. Az eddig elképzelteknél jóval nagyobb kiterjedésű és fejlettebb építőmesterségre valló kőfalak nemcsak azokat az eddigi véleményeket cáfolják — melyeknek még a legutóbb megjelent művészettörténeti irodalom is helyt adott —, hogy hazánkban az államalapítás idején világi rendeltetésű kőépítkezésekkel még a királyi udvarban sem számolhatunk, de igen jól alátámasztják azt az egyre jobban átalakuló képet is, melyet történészeink és régészeink legújabb kutatásaik alapján a honfoglalás és államalapítás koráról festenek. Ez az új felfogás — ellentétben a X. század és az istváni államalapítás között éles határvonalat húzó korábbi véleményekkel — azt vallja, hogy az új hazájába költöző magyarság életformájában megtaláljuk a későbbi változások gyökereit; vagyis az ugrásszerű átalakulás helyett szervesebb fejlődést tételez fel. Erről tanúskodik régészeti kutatásunk mind több megfigyelése a honfoglalás kora és a X. század magyarságának előrehaladott társadalmi differenciáltságáról, s fő66
