Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
nek „intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez magyar országban Bódog asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák, Szent István királ es ez szegén országot Bódog asszon országának nevezné . . Látnivaló tehát, hogy a — feltehetően még pogány kori — Nagyboldogasszony-kultuszt Szent István szerencsésen egyesíti Bizánc,* Róma és a Karoling mintakép: Aachen ekkor már rég kialakult Mária-tiszteletével. Esztergomban — a bazilika fő védőszentjének, Máriának titulációjával — Szent István Szűz Máriát, a magyarok Nagyboldogasszonyát tette meg saját egyháza patrocí- niumává.** A két császárságban, a keletiben s a nyugatiban egyaránt találunk erre indító példát. A nyugati kereszténység világában Nagy Károly császár aacheni palota-monostorát szintén az Assumptiónak szentelte. Keleten: a konstantinápolyi Hagia Sophia előcsarnokának nagy mozaikján Konstantin császár a város, Justinianus a bazilika modelljét ajánlja fel a trónon ülő Panagiának, a Szent Isten szülőanyjának, Máriának. Ez a bizánci ábrázolás egyébként ikonográfiái előképe a román kori - III. Béla újjáépíttette— esztergomi díszkapu, a Porta speciosa timpanonja inkrusztált márványmozaikjának. Az esztergomi, XII. század végi reliefen - mint a Széptemplom leírásánál elmondjuk — a trónoló Istenanyát, Nagyboldogasszonyt a templomépítő Szent István és Szent Adalbert püspök, a főtemplom másik védőszentje hódolja, III. Bélának, a bazilika újjáépí tőjének és Jóbnak, az újjáépítés kora érsekének társaságában. Amikor — Szent Adalbert püspök esztergomi bálványdöntését követően - lassan elcsitulnak a sámánok dalai, 1028-ban, újra csak Esztergomban, immáron a Nagyboldogasszonynak és Szent Adalbert püspöknek szentelt bazilika falai Esztergom érsekének és a magyar papoknak Arnoldus bajor szerzetes szerzetté antifonáit és responsumait visszhangozzák. A Szent Adalbert püspök vértanúságát magasztaló kórusműveket * Ne feledjük, a nagy egyházszakadás — a római és a bizánci, keleti kereszténység máig tartó válópere -— csak 1054-ben, tizenhat évvel Szent István királyunk halála után következett be. ** Esztergomon kívül ez vonatkozik még a Szent István alapításának tulajdonítható székesfehérvári bazilikára (a királyok koronázó és eltemető egyházára), de a pesti plébániatemplom s az óbudai Fehéregyháza, valamint számos korai Mária-templomunk patrocíniumára is. 56
