Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

a regensburgi Szent Emmerán kolostor szerzetese, a bajor Arnoldus barát talán már Esztergomban írja. Itt tanítja énekeire — immáron a magyar papokat. (Szent Emmerán vértanú a kelták misszionáriusa, térítője volt. Kultusza és a misszió Magyarországra telepítése Szent István feleségének, a bajor Gizella királynénak térítői közreműködésére utal.*)

Géza és Szent István városának politikai súlyát jól mutatja az, hogy — noha Esztergom egyházi joghatóságának területét a nála korábbi alapítású veszprémi püspökség területéből hasították ki - a középkori esztergomi érseki egyházmegye majdnem az egész Felvidéket magába foglalta; a Felvidék a mai Szlovákia — lett az esztergomi érsekség missziós területe.

Kezdetben, a X—XI. század fordulóján a jobb parton még egyedül csak Esztergom városát vonták az esztergomi érsekség joghatósága alá. A többi jobb parti terület — még Esztergom perem- falvai is — a korábbi, régebbi alapítású veszprémi püspökséghez tartoztak. A középkorban az esztergomi érsekség joghatósága a győri, egri, veszprémi, nyitrai, majd a kun püspökségre terjedt ki. (A besztercebányai és a rozsnyai püspökséget csak 1776-ban alapították.) A déli egyházmegyék az ország másik érsekségének, a kalocsai érsekségnek a tartozékai.

* Knauz Nándor (1831- 1898), a nagy egyháztörténész úgy vélte: Gizella királyné alapítása volt az esztergom-szigeti bencés apácakolostor is. Ahol az apácákkal együtt tán maga a kegyes királyné is egyházi ruhák hímzésén dolgozgatott.