Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

hadd lapozzunk bele a vértanú püspök középkori legendájába, a Miracula Sancti Adalberti episcopi Pragensis et martyris ab anno 997 című műbe.

Itt a következőket olvassuk: Adalbert „arra a helyre ment, amely egész (Magyar) országnak szék és fő városa. Itt pedig egy nagyon becsült bálvány (ydolum) állt, amelyből gyakorta démonoknak szava szólalt. Ennek látása-hallására, imádására azidőben a környező helyekről sokan sereglettek össze. Amikor aztán ezt a bálványt mérhetetlen sokaság állta körül, a szent püspök - tudniillik Szent Adalbertus — aki Krisztusért bátor lélekkel készült a halálra, bátran ... a bálvány papjainak szeme láttára felgyújtotta azt . . .”

S alig tíz év múlva Szent István király „kűrakói” ugyané helyen megkezdik az esztergomi Szent Adalbert és a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt bazilika alapfalainak építését. Mert ugyanennek a bazilikának — Szent Adalbert püspök mellett — égi védője a Patrona Hungáriáéként tisztelt Szűz Mária, Nagyboldogasszony is.

S itt érdemes néhány szót szentelnünk a magyarországi Mária- kultusz kezdeteinek.

Látjuk: alig telt el egy évtized Szent Adalbert legendás esztergomi bálványdöntése óta, ugyané város hegyén Szent István átveszi atyja, Géza körkápolnás palotáját. És ezzel egyidőben — talán éppen az Adalbert-legendában említett „ydolum” helyén — megkezdik a Nagy boldogasszonynak és Szent Adalbertnek szentelt hatalmas bazilika építését.

És bizonyára nem véletlen az, hogy az István király építtette esztergomi bazilikának, a Széptemplomnak védőszentje az a Nagyboldogasszony, akiben kiváló etnológusunk, Kálmány Lajos egykor éppen pogány kori hitvilágunk központi alakját sejtette meg. Ez a pogány isteni személy — e lovasnomád Gea — „ez világnak meg épöjtő nemes Asszonya”, a Máriává keresztényesített Nagyboldogasszony az, akinek István király haldoklásakor kezébe adja Magyar- országot.

A XVI. század elején István szavait a Karthauzi Névtelen így adja elő, immáron magyarul:

„O, mennyeknek királné asszonya, Istennek szent Annya ... te szentséges kezeidben és oltalmad alá adom és ajánlom [az] anya- szentegyházat, mind benne való fejedelmekkel és lelki népekkel egyetembe, és ez szegén országot . . ., hogy ím te legyél Asszonyok és ótalmok . . .”

S meghatottan említi még a Karthauzi Névtelen: Gellért püspök55