Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
Németföld felől érkező hajók kirakó és vámszedő helye. Tudjuk: orosz és zsidó kereskedők — Orosz- és Csehföldről jövet — már a X XI. században is meg-meglátogatták Magyarországot, azon belül legelsősorban Esztergom piacát. S még a kora középkori vásártartás napját is tudjuk: Esztergom vásárait szombatnapokon tartották. A Szent Adalbert-legenda ugyanis Esztergomot — a szombati vásártartásra utaló — Sobotin névvel illeti. A fejedelmi, majd királyi szolgálónépek telephelyei - amelyeket alább részletezünk — azt mutatják: Esztergomot mint fejedelmikirályi szálláshelyet jelentős mezőgazdasági és ipari telepek övezték. A ma Szlovákiához tartozó bal part (amelynek lakossága ma is zömmel magyar, a ma is magyar jobb part török kor után telepített szlovák és német eredetű lakosságával szemben) * a korai mezőgazdaság s állattenyésztés színhelye. A termékeny Kisalföld jó része azonban — éppen úgy, mint a pilisi erdőispánság — erdővel borított táj volt. A bal part helynevei közül a magyar lakottságú Ebed (Obid), Libád (L’ubá), Olved (Veliká Ludince), Sárkány (Sarkan), Karva (egykor: Karvaly, ma Kravany), Farkas (Ersekkéty határában), Farkaspuszta (Szőgyén, ma Svodín határában), Macskás (Kirva határában), a Kakas ősjelentésű Kákát (Párkány, a mai Stúrovo régebbi magyar neve), Kúrál — ma Kura’lany — óbolgár nyelven: Kakas —, mind vad- és háziállatnévből ered. Egyik-másik ódon vadászemlékeket is felidéz, éppen úgy, mint a jobb parti Pilis megannyi vadászati vonatkozású oklevele s krónikás emléke. Az állatnevekből vagy növénynevekből alakult falunevekhez számítják a barsi Zseliz - magyarul: Tüskés — bal parti falu nevét, s a jobb parton, Esztergom határában állt Zamárdét (Szamárd). Ennek az eltűnt középkori falunak a nevét ma a - Búbánat-völgyet északról határoló — Szamár-hegy őrzi. Bár egyesek szerint a Za- márd, Szamár elnevezések pogány kori áldozathelyek keresztény kori gúnynevei! A környék ló- és szarvasmarha-tenyésztése már a korai időkben * A hajdan a Duna két partján elterülő Esztergom megyének 1920 után huszonhárom jobb parti községe maradt. Ezek közül mindössze háromnak — Dömösnek, Pilismaróinak és Bajótnak — magyar törzslakosságát hagyták meg a török kori seregjárások. A többi húsz falu lakossága törökvilág utáni szlovák és német telepítés volt. 38
