Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
is számottevő. A tatárjárás egykorú leírásánál, majd az 1288. évi esztergomi vámtarifa tételeinél egyaránt azt látjuk: mindkét haszonállatunk tenyésztése magas fokon állt e tájon. A tatárok Esztergomnál — csalétekként — csordaszám terelnek szarvasmarhákat a Duna jegére a bal partról. A XIIE századra pedig Esztergom mészárosainak céhe már az érseki s a káptalani tekintéllyel is farkasszemet néző hatalom. (Lederer Emma történész szerint: az első magyar iparososztály.) A táj kora Árpád-kori mezőgazdasági viszonyait jellemzően tükrözi a bal parti Garamszentbenedek (1075) és az Esztergommal szomszédos Dömös (1107) monostorának alapítólevele. Ezekben, de az Esztergomra vonatkozó korai okleveles emlékekben is megtalálhatjuk e felső-dunai táj lakói ősfoglalkozásainak teljességét. Az esztergomi és pilisi ispánság kastélyai és kolostorai Az Esztergom—Visegrád--Óbuda háromszög által határolt Pilis hegység a fejedelmi-királyi nemzetségnek korai magánuradalma, erdőispánsága volt, benne számos kora román királyi vadászkastéllyal. Az esztergomi várispánság élén 1270-ig a királyok esztergomi várkapitánya állt mint várispán. A régi esztergomi várispánok közül többet név szerint ismerünk; 1079-ből írásos emlékünk szól Gyurka comesről (ispánról), 1156-ból pedig Simon ispánról. 1181—95 között Csaba vagy Csoba viselte ezt a tisztséget. A várispán tekintélyes úr volt: amikor egy ízben III. Béla király Esztergomban Zena ispán palotájának udvarán, egy tölgyfa alatt (sub quercu) törvényt látott, Simon esztergomi várispán a király bírótársa volt. 1223-ban a Szák (vagy Záh) nembeli Miklós volt Endre király esztergomi és soproni várispánja, egyben a királyné udvarbí- rája; utóbb több ízben az ország nádora. (A várispánságoknak megyévé szervezése idejétől, 1270-től fogva e tisztséget az esztergomi érsekek mint Esztergom megye örökös főispánjai viselték.) Magát a három királyi vár határolta Piliserdő területét Pilis megye — korábban, 1002-ben még „Visegrád megye” — néven szervezték önálló várispánsággá. Ennek központja a XIII. század 39
