Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

Marcus Aurelius korában is ujjat húztak Rómával, a II. századtól egyre népesebb településeket alkottak a Börzsöny tájékán és a mai Dél-Szlovákia területén. (Nyelvtudósaink a Nyitra, Vág, Ipoly és Garam nevét ógermán eredetűnek vélik.) Az Esztergom környéki lelőhelyekről a magyar honfoglalás előtti időből az avarok két és fél évszázados uralmának (568—792) szá­mos nagyszerű emléke került elő. Az 1950-es és 1960-as években Fettich Nándor és Kralovánszky Alán gazdag késő avar temetőt tárt fel a Pilismarót és Esztergom között fekvő basaharci lapályon. (Dömösről néhány díszes avar bronzveret került az esztergomi Balassa Múzeumba.) Az avar birodalmat a kelet felé terjeszkedő frank császár, Nagy Károly 792— 800 körüli hadjáratai semmisítették meg. Ez idő tájt (egyes írók szerint azonban már a VI. században) megindult a szlávság erőteljesebb pannóniai beáramlása. Népük testébe ékelő­dött az avarság; alighanem ők szakították ketté a szlávság egyik ágát, tudniillik a déli horvátokat s az északra nyomott mai szlová­kok őseit. A IX. század végi magyar honfoglalás Esztergomot feltehetőleg gyéren lakott dunai átkelőhelyként találta. E korból származó lele­teink, így a város mai területén 1955—1956-ban feltárt Kovácsi nevű, honfoglalás és Árpád-kori településnek s kéttornyú román kori plébániatemplomának régészeti leletanyaga a zalavári régésze­ti emlékek rokonai; X. századi avar— magyar kölcsönhatást mu­tatnak. A közeli Basaharc avarjai — sírleleteik szerint — megérték a magyar honfoglalás korát. Esztergomból és környékéről (Dömös, Szob, Dorog, Bajót, Let- kés, Ipolytölgyes, Neszmély, Lábatlan, Környe, Bátorkeszi) szár­mazó számos honfoglalás kori magyar sírleletünk kétségtelenné teszi azt, hogy Esztergom vidékét, a Dunának mindkét partját a magyar honfoglalásnak már az első hulláma elözönlötte s véglegesen meg­szállta. Éppen ezért — a Duna mind két partjának honfoglalás kori ma­gyar megszállása okán — magát Esztergomot sem szakíthatjuk ki a honfoglalás korának e bal és jobb parti dunai tájából. A Duna e várost nemhogy elvágta volna attól, ellenkezőleg, még inkább össze­kötötte a Dunától északra eső tájjal. Innen már Géza fejedelem korában megszervezték a nyitrai du- kátust (hercegséget). A mindenkori Árpád-házi — ifjabb kirá­lyoknak volt ez a hercegsége, amelynek fővárosa, Nyitra - a mai 35

Next

/
Thumbnails
Contents