Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
10. Szulejmán szultán 1543. évi esztergomi várfoglalásának emléktáblája a Veprech- torony külső falán egy méter magas romja ma is áll (az országút és a Duna közt) az egyik nyaraló kertjében, a másik vagy kétszáz méterrel nyugatabbra található; a Búbánat-völgy Duna-strandolói számára autóspihenői építettek rá. (Hasonló, de kisebb erődítményt deríthettem fel 1972-ben, a Dömössel átellenes Szent Mihály-hegyen is. Az ún. remetebarlangok a római korban a legionisták lakóhelyei voltak; kőmellvédjét és osztófalait a növényzet és a törmelék alatt ma is megtaláljuk. Ez az erőd farkasszemet nézett a rómaiaknak a dömösi Malom-patak torkolatánál állott — ma már nyomtalan — burgu- sával.) Feltételezzük, hogy a Duna-parti középkori Veprech-torony is római kori alapokon nyugszik. Számottevő római kori leletanyag került felszínre a hajdani Hévíztó (a mai Strandfürdő) környékén. Egy Aszklépiosz és Hügeia — a gyógyítás istenei — tiszteletére emelt római oltárkő azt bizonyítja, hogy az esztergomi hévizek gyógyító erejét már római kori elődeink is ismerték. A Várhegy XVIII—XIX. századi tereprendezése, majd az 1934—1938-ban végzett ásatások, végül az 1957—1968 között a Várhegy északi oldalán végrehajtott s jelenleg is tartó feltárások nyomán immáron biztonsággal állíthatjuk azt, hogy a Várhegyen római vár (cast- rum), de legalábbis kiterjedtebb refúgium, várszerű menedékhely állt. Az erődítmény létezését a római kori pénz- és edényleleteken kívül az igen jelentős számban előkerült épületelemek téglák, tetőcserepek — is bizonyítják. Az erőd kialakítását indokolja az a tény is, hogy a Garam deltaszerű torkolata — mint ezt a XVI 28
