Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az esztergomi vár középkori műemlékei, gyűjteményei

ból faragott, reneszánsz kori ülőfülkéje azt mutatja: ez a kis, egyszemélyes imahely eredetileg a király, majd az érsekek magánkápolnájának készült. Töredékes freskónyomok mutatják, hogy ennek a kis mellékkápolnának falmezőit is freskálták. A másik, a kápolnából jobb kéz felé nyíló, szerény méretű fülke a palota hajdani lakótermeit, lakótornyának lépcsőjét köti össze a kápolnával. Az átvezető, a palotát a kápolnával összekötő folyosóból csigalépcső indul a régi centrum, a lakótorony — a hajdani Fehér-torony — első emeletére.

Hasonló csigalépcső indítását találjuk meg a palotának a kápolnához közel eső földszinti termében. A török időkben összeomlott palotának 1938-ban csupán egyik, északabbi csigalépcsőjét rekonstruálták. Ma ezen a rekonstruált csigalépcsőn jutunk fel a palota egykori szívét jelentő lakótoronynak, az újkorban Lipót-bástyának nevezett középkori Fehér-toronynak első emeleti platójára. A lakótorony emeleti szintje, amely a török háborúk idejéig, a régi metszetek bizonysága szerint is, több emeletet hordozott, a várpalotának legszebb kilátó- és nézőpontja. Jól áttekinthetjük innen a Vár déli, keleti és nyugati felének kiterjedt bástyarendszerét, a Vízivárost, az esztergomi szigetet, Esztergom városát, távolabb Dorog füstölgő kéményeit, a Gerecse, a Pilis s a Börzsöny komor hegytömegét. A hajdani Fehér-torony magasabb emeletének felmenő falait a régi, török kori háborúk nyomtalanul elpusztították. Ma mindössze egy vörös téglákból épített barokk kori várta szakítja meg a terasz új kiképzésű mellvédjét.

A feltárás és a rekonstrukció munkájának megértéséhez — amely a régebbi magyar műemlékhelyreállítás egyik büszkesége — tudnunk kell azt, hogy a török kori háborúk idején mind a házikápolnának, mind a csatlakozó palotaépületnek födéméi beomlottak. A termek, mivel a tüzérségi fegyverek mind hatékonyabbá lettek, falaikkal már nem nyújtottak kellő védelmet. Ezért aztán, a XVII. század elején a földszinti helyiségeket, a kápolnát csakúgy, miként a palotát is, épülettörmelékkel tömték el. Ezeknek tetejét lefedték, s a XVII. század elejétől fogva az 1934-ben megkezdett feltárásokig a Lipót-bástyát földbástyaként használták. Anélkül, hogy bárki is sejtette volna: román kori és kora gótikus termeket rejtettek itt maguk alatt a falak. A XX. századi feltárások előtt a palota egészéből mindössze a bejárati ív melletti két gótikus termet s az alagsor egyik román kori szobáját ismerték (az úgynevezett „Szent István- szobát”). Ide, az utóbbiba azonban nem fentről, hanem egy mélyebb szintről, a bástyákon átmenő lépcsőn át közlekedtek.

234