Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

A középkori Esztergom szerepe a magyar művelődéstörténetben

esztergomi kódexíróműhelyben írt könyvét, az Énekek énekének kommentárját adományozta az egyházi könyvtárnak. (Ez a kódex az esztergomi Bibliothékának ma is féltve őrzött darabja.)

A királyi kancellária és az esztergomi kódexíróműhely munkáját a korabeli iskolaszervezés is elősegítette. III. Béla már arról is gondoskodott, hogy esztergomi írástudói a Nyugat akkor haladottabb műveltségi szintjét elérjék.

A kutatók egy része ma is azt állítja, hogy az Anonymusnak nevezett mester, Béla király jegyzője, az első magyar történetíró Péter esztergomi prépost volt, aki iskoláit több magyar diáktársával együtt Párizsban végezte.

III. Béla király udvari emberei kancelláriánk mintáit Párizsban tanulták. A király egy új klerikusát, Elvinust — a későbbi váradi püspököt — a XII. század végén a párizsi többszólamú muzsika tanulmányozására (ad discendam melódiám) ugyancsak a francia fővárosba küldte.

A hazai műveltség európai szintre emeléséhez hozzájárultak a város távoli országokkal kereskedő latinusai, az átvonuló keresztesek, s nem utolsósorban az egyre nagyobb számban Magyarországra települő szerzetesrendek toliforgatói is.

III. Béla fiának, Imre királynak idején Aragóniái Konstancia királyné udvartartásával került 1200 körül Esztergomba Európa világcsavargó trubadúrja, Peire Vidal. Egyik versében Imre király udvarát is megénekelte:

Erős annak gyásza, kit jó urasága itt hagy árvaságra, nagy erős gyászomban meghalni nem tudtam: bűn megölni tenmagad!

Lelkem óni fogtam Magyarországba utat.

Imre király mellett találók védelmet, ő meg bennem lelhet jó szolgát, hív lelket.

(Illyés Gyula fordítása)

207