Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
egyházi jószág elidegeníthetetlensége folytán a földvagyon csak nőtt, nem fogyatkozott.* így aztán már a középkor delelőjén előállt az a helyzet, hogy — mint azt a régi egyházi író leszögezte — a király után az egyház az ország legnagyobb földbirtokosa. Voit Pál említi az első biztosan datálható hazai üveghutaként az érsekség XV. századi berseci üvegkészítő üzemét. Nagybörzsönyben pedig — az érsekség egyik birtokán — az egész középkoron át ezüstöt s színesfémet bányásznak. A XV. század végi érseki udvart — éves szerződéssel alkalmazott kádár, szíjgyártó, kovács, lakatos, tímár szolgálja. Az érseki kerteket rendszeresen gondozzák a kertészek. Magát a várat - Hippolit és Bakócz érseksége idején — tizenkét állandó vigilátor — palotaőr — vigyázza. (Ezeket a Hippolit-féle számadáskönyvekből ismert adatokat bízvást visszavetíthetjük a korábbi századokra is. Azonban a korábbi viszonyoknak a modenai, Hippolit-féle számadáskönyvekhez hasonló hív tükre nem maradt fenn korunkra.) A királyi udvar Budára költözésével a XIII. század végi Esztergom városára megváltozott napok virradtak. Esztergom, a régi főváros az újjal, Budával szemben elvesztette régi kiváltságait. Az egyház is egyre súlyosabban nyirbálta meg a polgárjogokat, a polgárság mind több és több szabad területére tette rá a kezét. A XIII. század végére a Duna-parti Esztergom Királyi városa voltaképpen — egyazon városfalon belül két várossá vált. Egyik része a régi, részben latinus polgárságé, a másik a káptalan népeinek Az egyik városrésznek a király a földesura. A másiké az esztergomi káptalan. Az 1288. évi vámszabályzat azonban már kimondja: minden Esztergomban lakozó iparos és kereskedő tartozik a kápta* 1920-ban, a trianoni békekötéskor az érsekségnek 86 000 hold a teljes földva- gyona. Ebből 51 000 hold esett a megszállt, majd elcsatolt területekre, és 35 000 hold maradt meg — Trianon után is — az érsekség birtokában. varosa. 177 A helyi polgárság és az egyház háborúskodása
