Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
lannak adózni. Tehát a káptalani földesúr — a polgárság minden korábbi szabadsága ellenére — kiterjeszti hatalmát a királyi földes- uraság népeire is. Ebből azután véres küzdelmek bontakoztak ki. A legturbulen- sebb elemek az esztergomi mészárosok. Tudunk róla, hogy a város és a káptalan mészárosai gyakran ölre mentek vagy kést emeltek egymásra. Ugyanilyen összeütközések zajlottak a molnárok között is. Hiába viseli a város továbbra is a királyi városok büszke címét s régi — az Árpádok, illetve az ország címerével egyező — pecsétjét! A királyi székhely Budára helyezésével Esztergom lassacskán, a XIV. századra középkori városaink legkorlátozottabb fokára, az egyházi-földesurasági szerény mezővárosok sorába süllyedt. Lényegében egyházfejedelmi-ÍÖldesúri fővárossá vált. A XIV. század elejére a régi latinusok gazdagsága is eltűnt. Egy részük elvándorolt, más részük megalkudott a papi földesúri városélet szűk korlátáival. Ivadékaik egy része a megyei nemességbe olvadt. Ez a hanyatlási folyamat utóbb, a magyar középkor alkonyán, Mohács előestéjére abban tetőzött, hogy a Jagellók budai udvaránál sokszorta gazdagabb Bakócz Tamás érsek (1498— 1521) a királytól, II. Ulászlótól négyezer aranyért zálogba vette az ekkor már csak nevében szabad királyi várost, Esztergomot. A királyi udvar Budára költözését követő időkben — mint említettem — Esztergom érsekei eddigi jogaikhoz megszerezték és a XIX. század második feléig örökletesen bírták Esztergom vármegye korábban a király emberével betöltött — főispánságát. Alispánjaik az ő esztergomi várnagyaik voltak. így aztán lassan nemcsak a város, de egész Esztergom megye életét is Esztergom érsekei irányították. Az érseki uradalmak pedig messze túlterjedtek a megye határain. Az udvar elköltözése után a polgárváros helyett az érseki Várhegy vált az esztergomi várostörténet igazi központjává. E változásban szerepe volt Esztergom egyik, XIII. század végi érsekének, a Monoszló nembeli Lodomérnak (1279—98), a magyar egyházfejedelmek legkeményebb alakjának is. O már budai prépost korában szembekerült Buda polgárságával, a budai káptalan vámháborúja során. Magatartására jellemző a budaiak ellen hozott ítéletének indoklása is: „ha az egyházi javakkal kapcsolatos jogforrások esetleg kétértelműek lennének, a jogmagyarázatnak mindig az egyház javát kell szolgálnia”. 178
