Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

lett utódai a közeli Zsámbék román kori monostorát s az azzal szomszédos Aynard várát építették fel.

Lényegesebb azonban ennél a champagne-iakkal kibontakozó kereskedelem. Ez olyan nagy mértékben hatott a magyar és a keleteurópai pénzgazdálkodás kialakulására, hogy az Árpád-házi királyok a királyi pénzverés súlymértékéül a troyes-i márkát választották.

Nem sokkal utóbb, II. Endre korában került hazánkba a francia Limogesi Róbert esztergomi érsek is (1226—39), a tatárjárás előtti idők jeles, sokat építő, kunokat térítő főpapja. Valószínű, hogy a királyfiak, Imre, II. Endre nevelésével foglalatos Perugiai Berná- tot, az Esztergomban élő és dolgozó tudóst váltotta fel e francia főpap a királyi udvarban. Immár mint IV. Béla mentora.

A királyi udvar Budára költözik

Az 1241— 42. évi nagy országpusztítás után alig ért haza a dalmát partokról IV. Béla, amikor újabb tatárjárás híre ejtette rémületbe az országot. A király előtt ekkor már Esztergom kővárának nagy tanulsága állt. Ezért országszerte várak építését kezdte meg. így a budai Várhegyen, 1243—55 között várfalakkal övezett várost építtetett, majd oda költöztette a felperzselt Pest s a régi Buda (ma Óbuda) polgárait. A budai új főváros kialakulásának biztos jele: 1249-ben a király véglegesen Esztergom érsekeinek adományozta az esztergomi királyi várat.

Esztergom városnak a tatárok visszatérésétől rettegő maradék népe az esztergomi vár falai között kért és kapott menedéket.

De hogyan férjen el az esztergomi polgárság ezen a kicsiny területen?

A megoldásra IV. Béla király vállalkozott.

Elhatározta, hogy székhelyét Esztergomból az általa felépített, központibb fekvésű budai Várhegyre helyezi át. így azután 1248 49 körül az esztergomi polgárokat feltelepítette a Várhegy északi oldalára, az érseket pedig ezért a területért a hegy déli végén álló királyi palota végleges átengedésével kártalanította.

így hát a hajdani gazdag Duna-parti város hajléktalanná vált lakói kerek nyolc esztendőn át, 1248-tól 1256-ig a Vár északi oldalán — a mai Bazilika épületétől északra eső tenyérnyi térség171