Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

ben — szorongtak. Azonban nemcsak az esztergomi polgárok tengették itt életüket. A káptalan papjai is a Szent Adalbert- főtemplomtól északra laktak szolgáikkal együtt, s itt terült el még egy temető is.

Azonban lenn, a felégetett régi Királyi városban (amelynek egy részét Latinvárosnak nevezték), a romok között már 1243-ban is megindult az élet. A Pilis és a Gerecse vadonába menekült parasztság is visszaszivárgott a környékre. Csoda-e hát, hogy az esztergomi polgárok is visszavágytak a hegytetőről Duna-parti városukba?

Bizony — így mondja ezt IV. Béla királynak 1256. december 17- én írott oklevele — a polgárok sehogyan sem találták többé helyüket a Várban. „Kőházakat kezdtek építeni maguknak — írja a hétszáz év előtti írás —, s a székesegyház helyén, ahol a Békesség Anyját kellett volna ápolgatni, háborúság zajgása ütötte fel a fejét . . . Azt kiáltották: — Nem akarunk papok és halottak szomszédságában élni tovább . . .”

A király ezért a vár északi oldalát a régi palotával együtt az egyháznak véglegesen odaadta. És 1256. december 17-én kimondotta: „polgárainknak pedig megadjuk a jogot arra, hogy alapítsanak várost annak régi, hagyományos helyén”. (Addigra a tatár visszatérésének rémhíre is elcsitult. Csak 1286-ban került sor a „második tatárjárásra”, ám ez a hullám Esztergomot elkerülte, Kun László király seregei pedig hamarosan kiverték a betörő tatárokat.)

Esztergom polgárai így hát nekifogtak hamvába holt városuk feltámasztásának.

Korábbi székvárosát azonban a Budára költözött IV. Béla soha nem tudta feledni: 1270-ben, végakarata szerint, a mai esztergomi belvárosi Oregtemplom helyén vagy annak környékén álló, hajdani ferences kolostor templomába temették.

Kálti Márk, a Képes Krónika írója még látta IV. Béla királynak, feleségének, Laskaris Mária bizánci császárlánynak s fiuknak, az 1269-ben ifjan meghalt Béla hercegnek sírját. Fel is jegyezte annak latin nyelvű verses szövegét. E latinul, hexameterben írt sírverset ekként fordította magyarra Geréb László:

Mária-oltáron, nézd, nyugszik a sírban e három:

Béla, neje s herceg — örvendjenek ők az egeknek!

Míg lehetett, ült trónja felett a király hatalomban:

Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan.

172