Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
1255-ben, Ambrus 1255—57-ben szerepel. Muzslai Zena s fiai a Pozsony megyei Okuly birtokon s az Esztergom vármegyei Ebeden, Bélán és Muzslán birtokosok. A család, amelynek két tagja is odavész a tatárjáráskor, a XIII. század derekától mind több és több birtokától válik meg. Esztergom környéki birtokait a szívós birtokszerző politikát folytató esztergomi érsekség, illetve káptalan szerzi meg. Muzslai Zena fiai 1257-ben muzslai maradék birtokukat Benedek esztergomi érsek, királyi kancellárnak adják át. A család egyik tagja, Muzslai Péter, esztergom-szentgyörgymezei prépost, éppúgy egyházi személy, mint „eztergamy Zena ispán lánya”, a Margit-legendából ismeretes Katerina soror. A XII—XIII. század fordulóján még igen jómódú Esztergom vármegyei Muzslai család, Zena ispán családja, a század derekán elszegényedik. E folyamat záróköve 1337-re az, hogy a Muzslaiak igen kiterjedt jószágaikat, köztük a Muzsla és Ebed közt állott kegyúri templomukat is az esztergomi érsekségnek adják el, s a XIV. század végére már Esztergom vármegyéből is elvándorolnak. Hanyatló családjuk történetét Wertner Mór írta meg. S miért merjük megkockáztatni a Zeniapalotája sorsának egybe- fűzését Muzslai Zena, „az eztergamy Zena ispán” családja történetével? Azért, mert III. Béla korában még a Zena ispán házaként említett Zeniapalotája a XIII. századra már ugyanúgy az esztergomi káptalan kezén van, mint ahogyan e hanyatló családnak minden korábbi, Esztergom vidéki nemzetségi birtoka is az esztergomi egyházi intézmények kezére jut. S hogy ki lett légyen „eztergamy Zena ispán”, Muzslai Zena? Arra talán rokonának szerepe utalhat, aki Sámuellel, az esztergomi pénzverő ispánnal 1228-ban mint királyi megbízott (homo regius) szerepel együtt. De az is meglehet — mivel Esztergom várispánjainak sorából alig egy-kettőnek nevét ismerjük —, hogy „eztergamy Zena ispán” egy időben talán esztergomi megyeispán is volt. Mindezek csupán találgatások, de talán mégis közelebb terelik az ismeretet az írásbeliség korát megelőző történeti valósághoz, mint a Xénia hercegnő-féle légből kapott hipotézisek. 1243-ból oklevél tanúskodik arról, hogy a palota a piactér nyugati oldalán álló Szent Lőrinc-plébániatemplomtól délnek esett, s a templomtól egy — ekkoriban káptalani tulajdonú — kőház választotta el. E ház homlokzati hosszméretét — rőfben számolva — az oklevél meg is adja. A palota tulajdonosát nem említi, a későbbi 143
