Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
pecsétnyomóit? És megfordítva: milyen ötvöstárgyakat készíthettek hát az esztergomi pénzverők és ötvösök? Ehhez az ötvösanyaghoz fűzhetjük, mint írott forrást, a Borsmonostorát alapító Bors ispán özvegyének, a királyi ház rokonának 1231. évi esztergomi végrendeletét. A végrendelet számos textil mellett — megemlékezik arról a fedeles kancsórói, amelyet az özvegy valaha IIE Béla királytól kapott ajándékba. Megemlíti három díszes és három köznapi használatra szánt asztali készletének fémedényeit, aranyozott ezüstből készült övét és rubinköves fülönfüggőjét is. Ugyancsak bizonyítékul szolgál egy másik írott forrásunk, az egyik legrégibb templomi leltárunk, amelyet 1397-ben, az esztergomi Szent István vértanú templomában vettek fel. Ez a szerényebb egyházak viszonylagos gazdagságáról tájékoztat, egyházi ötvösszerelvények dolgában. A RÉGI KIRÁLYI VÁROS ÉS KÖRNYÉKE Kovácsi falu a Királyi város peremén helyezkedett el, s mint említettem, egy volt azok közül a települések közül, amelyek a XIV. századra beolvadtak a városba. Maga a Királyi város XI. századi alapítású. A Vár és a Királyi város (az esztergomi polgárváros) közé ékelődött be a mai Fürdő táján állott esztergomi Hévíz (Toplica). Itt, a Kis-Duna felé kiugró Szent Tamás-hegy előreállása miatt a települési láncnak egy — máig — szűk, valóságos kis darázsdereka alakult ki. Ettől a kis kolóniától délebbre, a Kis-Dunára támaszkodó, kiszélesedő lapályon helyezkedett el a XI—XII. századra már hidakkal tagolt, városárokkal s valamilyen gyengébb falazattal övezett Királyi város. Városárkába a Vaskapu-hegy s az Előhegy forrásaiból táplálkozó csermelyek vize áramlott. (A Városárok egy szakaszát a mai Zalka Máté út s a Kossuth Lajos út metszéspontjánál, az ún. „Három szerecsen-ház” bontásakor, az 1950-es években mintegy 20 méteres szakaszon fel is tárhattam. A Városárok itt a mai Zalka Máté út tengelyében haladt dél felé.) A régi Királyi város (amely az érseki Vízivárostól 1895-ig jogilag is különállt) egyfelől a hegyek lábára, másfelől a Kis-Duna partjára támaszkodott. Alapterülete mintegy 500 x 400 méteres félkör volt. A Királyi város északi határát a korai középkorban a mai Mártí130
