Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
55. Román kori gyűrűk Kovácsi temetőjéből amely Esztergom területén talán éppen Kovácsin — került felszínre. Az előadottak nyomán újra és önkéntelenül felmerül a kérdés: tüzetesebb vizsgálat alá kellene vonni ötvösségünk egyes műtárgyait a korai esztergomi pénzverés szempontjából. Ha helytáll László Gyula feltevése arról, hogy a nagyszentmiklósi kincs egyes darabjain XL század eleji esztergomi pénzverő jegyek jelennek meg, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a besztereci aszperzórium bizonyíthatóan XII. századi esztergomi ötvösmunka, a kovácsi temető ékszerleleteinek egy része pedig helyi munka, s ráadásul maguknak az eltemetetteknek keze munkája, akkor ezek az adatok is arra utalnak, hogy Esztergom a kora középkori ötvösség egyik centruma. Ismeretes az a nézet, amely a magyar korona összeötvözésének idejét III. Béla korára teszi. E művelet színhelye aligha lehetett más, mint az ekkori királyi udvar esztergomi ötvösműhelye. De felmerülhet III. Béla és neje sírleletei egyes darabjainak itteni eredete is. Vagy: III. Béla idején minden ötvöstárgyunk importcikk lenne e tájon? Miklós ötvössel kapcsolatban már említést tettem a XIII. századi — Esztergomban őrzött — Koronázási ezüstkeresztről és Lodomér érsek gyűrűjéről. Nem valószínű-e, hogy esztergomi pénzverők és ötvösök vésték az esztergomi latinusok tipáriumát s az uralkodók és egyházfejedelmek 129
