Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

legjelentősebbnek. E két teljesen eltérő gyűrűtípusnak egyidejű felbukkanása a Szent István kori magyar pénzverők temetőhelyén a XI. századi magyarországi ötvösség és divat formavilágának sokrétűségét, a formák összetevőinek távoli eredetét mutatja. Az avar ihletésű honfoglalás kori ötvösmotívumoknak egyik utolsó feltündöklése ez. Másrészt pedig a geometrikus zártságú, keresztényi formavilág, a romanika térhódításának időben is jól lemérhető kezdete.

S e két gyűrű formavilága mintha hirtelen villanófényt vetne a régi, keleti, pogány műveltségnek s az új, nyugati keresztény ideológiának arra a XI. századi küzdelmére is, amelynek egyik csatatere éppen Esztergom volt.

A nagyszentmiklósi kincs — László Gyula által esztergomi eredetűnek s XI. század eleji munkának vélt — műtárgyai, a pénzverőtemető 79. számú sírjának avar jellegű gyűrűje még a pogány kori formavilág továbbélésének anyagi emléke. A 68. számú sír gyűrűjének — oltársátrat jelképező — romanikájában már a XI. század eleji kereszténység művészete jelenik meg.

S e leleteket Esztergom-Kovácsin, Árpád-kori pénzverőink temetőjében tárva fel, ne felejtsük el: ezek a műtárgyak a XI. századnak abban a szakaszában és ott — az akkori magyar főváros peremén jelennek meg, ahol a X. század utolsó évtizedében Adalbert prágai püspök a pogány magyarok bálványát veti máglyára, hogy ez a pogány kori kultusz Szent István országfelajánló végrendelete által a Patrona Hungáriáé krisztianizáh mítoszában éljen tovább.

Pár évvel e bálványégetés után I. István a pogány Koppány tetemét az esztergomi várkapura szegezted fel, s az új feudális rend testőrzőiként telepíti fővárosa környékére az idegen lovagokat és szerzeteseket. Késő középkori legenda fűzi az esztergomi Szent Lázár-kolostorhoz a pogány hitvilág sámánjainak, a regösök eleinek I. István által történt szolgasorra vetését. A Szent Lázár-kolostor pedig — a mai Dorogi úttól nyugatra fekvő Sintérház helyén - kőhajításnyira esik a kovácsi temetőtől.

E temető első temetkezéseinek idején ezen a tájon halkul el a pogány kori költészet regöseinek éneke, hogy aztán a népköltészetben tovább élje történetalatti életét, s helyet adjon azoknak a keresztény kantilénáknak, amelyek itteni korai román templomainkban csendültek fel először.

A felsorolt régészeti emlékeken túl meg kell még említenünk azt a II. Béla (1131 41) dénárjainak verésére alkalmas verőtövet is,

128