Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
hanem régészeti emlékeink tanúskodnak, súlyosan érintette az esztergomi pénzverő kamarának Budára való áttelepítése 1250 körül. S bár — a Buda megalapítása utáni időben — a XV. századig az esztergomi pénzverésnek is vannak még emlékei, a falu hanyatlásnak indul. Mind nagyobb teret hódítanak a csuti premontrei monostor itt lakó népei, majd az esztergomi káptalan is jogokat szerez itt. 1326-ban önálló élete megszűnik; a király a falut beolvasztja a földszegény esztergomi Királyi városba. Ez az időpont nagyjából egybeesik az esztergomi pénzverés végleges megszűnésével. A pénzverők vagy véglegesen átköltöztek Budára, vagy Esztergomban maradva az itteni egyre kisebb fontosságú pénzverőben dolgoztak, vagy pedig ötvösmesterségre adták magukat. Későn induló okleveles gyakorlatunkban esztergomi ötvösről a legkorábbi adatot a XIII. század elejéről találjuk. 1231-ben Ala- manda asszony, Dániel neje, néhai Lőrinc latinusnak, esztergomi aranyművesnek (auri malliatoris) leánya — a régi Esztergom megye párkányi járásában fekvő — kistatai birtokát hat márka ezüstért eladja Florentinus esztergomi kanonoknak. (Knauz Nándor az „auri malliator” kifejezést pénzverőnek véli - a malleus— kalapács jelentés alapján —; viszont mivel nekünk ekkoriban még nincs aranypénzverésünk, a latinus Lőrinc nyilvánvalóan ötvös, aranyműves, talán aranyfüstlemezek készítője volt.) Az ezt követően esztergomi ötvösökről szóló okleveles adataink az 1255 utáni időszakra esnek. Arra az időre, amikor a pénzverés súlypontja már Budán van. így a hajdani éremvésők, a királyi pénzverők Esztergomban nyilvánvalóan az egyházi ötvösművészet irányába orientálódnak. Miklós ötvös (aurifaber), esztergomi királyi városi polgár 1265— 72 között Fülöp érsektől egy nagyobb földterületet kapott adományba az esztergomi városfalon kívül eső Domonkos-rendi kolostor környékén, s e birtokához utóbb önkényesen még egy szőlőt is foglalt. Miklós ötvös ekkori és későbbi birtokfoglalásait az esztergomi káptalan kárára követte el, s a birtokolt javakat csak 1289-ben adta vissza. 1294-ben malma is volt a Toplica-tó, a mai esztergomi hévizes fürdő patakján. Érseki adománya s foglalásainak a káptalan részéről történt eltűrése mutatja, hogy Miklós ötvös mind Fülöpnek, mind pedig a keménykezű Lodomér érseknek megbecsült embere lehetett; 1295-ben Miklós ötvös zavaros birtokügyeit maga Lodomér érsek rendezte el. Elolvasva a számos, Miklós ötvösre vonatkozó adatot, és sok 121
