Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
alkalommal szemlélve az esztergomi Kincstárban őrzött, a XIII. század második felére datálható, magyar ötvös remekének tartott ún. Koronázási eskükereszt törzsét, újra és újra felmerült bennem: a tüzetesebb kutatás vajon mivel indokolhatja az esztergomi érsekek vagyoni kérdésekben szokatlan gráciáját Miklós ötvösmester iránt? S vajon kik közt keressük Lodomér érsek gyűrűjének mesterét, ha nem az ekkori esztergomi ötvösművészek között? Ugyané korban még egy, igen jómódú és tekintélyes esztergomi ötvösről is olvashatunk: Márkus ötvösről. 1294-ben kőháza áll a királyi város falain belül. A háromtemplomos Kovácsi falu okleveles emlékeit gazdag régészeti emlékek egészítik ki. FELTÁRÁSOK ESZTERGOM-KOVÁCSIN Esztergom mai vasútállomásának megépítésekor, az 1890-es években a vasútállomás dombját felhordó munkások akadtak rá Kovácsi falu kéttornyos, háromhajós román kori templomának alapfalaira. A templom nyugatra tekintő homlokzatának alapfalait meglehetősen súlyosan megrongálták, s mind a templom belsejében, mind annak környékén felelőtlen ásatásokat végeztek. Árpád-házi királyaink korából eredő sírleletek kerültek itt felszínre; egy részüket Brenner Ferenc esztergomi magángyűjtő szerezte meg. 1911-ben a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából Supka Géza, majd 1925-ben Wollanka József és Balogh Albin végzett itt - többé-kevésbé rendszertelen - részleges feltárási munkát. Ezek az ásatások nem hatoltak le a templom belsejébe és a templom alapfalai mellett található soros temetkezés legalsó szintjéig, de nem terjedtek ki a háromhajós román kori templomépület egészének tisztázására sem. A vasútállomás mintegy 6 méteres töltését ugyanis a vasút építésekor ráhordták a templommaradványok hajójára és szentélyére, a homlokzati részt ugyanekkor anyagkitermelő ároknak használták fel. A romterület rongálódásához — az utóbbi hetven esztendőben — a helyi orvrégészek is bőségesen hozzájárultak. A második világháború idején a felszíni homlokzati részekbe lövészárkot ástak, 1953—54-ben pedig a környékbeli lakótelep házainak alapozási kőanyagát fejtették ki e középkori falakból. 122
