Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
zott, az évi új pénz verése, vagyis az után, hogy az esztendő egy-két munkás hónapja leteltével Buda várában kiverték az évi pénzmeny- nyiséget, részben visszaköltöztek Esztergomba, részben Budán megtelepedve ötvösséggel foglalkoztak. A pénzverőház Budára kerülése után az Esztergomban maradt pénzverőkből részint érseki-káptalani ötvösök lettek. Az, hogy a XIII. század végén még mindig esik szó az esztergomi márkasúlyról, a középkor végéig gyakorolt, sőt az újkorig érvényesített érseki pizétumjoggal együtt, éles fényt vet korai pénzverésünk és az esztergomi érsekség szoros kapcsolatára. Az érsek, akinek esztergomi székhelye — a magyar pénzverés kezdetén - azonos a királyokéval, és személyében, illetve pizetáriusa útján a pénzverés tisztaságának ellenőrzője, a pénzverés nyersanyagának és a pénzverő szerszámoknak egyik őrzője is. A pénzverő szerszámokat és vésett bélyegeket az érseknek e célra alkalmazott embere őrizte, s azokat csak a pénzverés tartamára adta át a pénzverő kamara ispánjának. Magánál a pénz verésénél a király, illetve a tárnokmester s az esztergomi érsek megbízottjai jelen voltak még abban az időben is, amikor Esztergom után Buda vált a fő pénzverő hellyé. (A pizétumjog — amely pénzverésünk XI. századi s alkalmasint esztergomi kezdetein nyugodott — a XIX. századig megillette az esztergomi érseket.) A felsorolt adatok alapján úgy véljük, hogy a tatárjárás után az addig monopolisztikus helyzetű esztergomi pénzverés helyébe Buda vára lépett, s az új budai s a pakráci kamara mellett az esztergomi pénzverde fontossága elhalványult. így a pénzverők részben Budára települtek, részben a fokozatosan elsatnyuló esztergomi pénzverdében is munkálkodva, Esztergomban maradtak, s itt, a pénzverési rövid idénymunka után egyházi ötvösművészettel foglalatoskodtak. ESZTERGOM-KOVÁCSI, A PÉNZVERŐK FALUJA Esztergom román kori pénzverői adataink szerint munkájukat az esztergomi Várban álló királyi palotában végezték. Lakóhelyük azonban munkahelyükkel nem egyezett; csakúgy, mint a többi királyi szolgálónép, ők is a főváros peremén, önálló falujukban laktak. Az esztergomi monetáriusok faluja, amelyet Kovácsinak neveztek, oklevélben 1244-ben szerepel először. Ekkor kelet és észak felől 119
