Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

verők) kondícionáriusi réteghelyzetének, és a királyi kamarához, olykor a fővárosi patriciátushoz tartoztak.

A pénzverők közül, illetve az esztergomi pénzverőháznak részleges Budára költözése miatt utódaik közül néhányan név szerint is ismeretesek.

így 1259-ben Esztergomban említik Pétert, a pénzverők falu- nagyját (elöljáróját) és Lázárt, az egykori falunagyot („Petrus villi- cus fabrorum et Lazarus quondam villicus”).

1292-ben az esztergomi monetariusok falujából származó Kovácsi Izsák, Adám fia — ekkor már az esztergomi káptalan jobbágya - rokonaival, Barnával, Benével, János fia Istvánnal, Mihály szabóval és Paulinus fiával, Domokossal együtt harminc márka ezüstön adja el az esztergomi Királyi városban s Szent Lőrinc negyede területén fekvő házát és azt a telkét, amelyet Utas fia Izsák bizonyos Gergely nevű fabertől vett meg. A vevő is az eladók rokona volt: Jakab fia Jakab kereskedő, ennek felesége viszont Miklós esztergomi aurifabernek (aranyművesnek) és polgárnak a leánya. (Miklós ötvösről még alább esik szó.)

1294-ben az esztergomi királyi város káptalani városrészében említik „domus, que fűit condam Isak de Koachy”, vagyis azt a házat, amely a néhai Kovácsi Izsáké volt.

Két utóbbi adatunk azt mutatja, hogy az esztergomi királyi udvarnokok és szolgálónépek egy része a XIII. században az esztergomi káptalani jobbágyok rendjébe került.

így akadtak korábban pénzveréssel foglalkozók, akik az udvar s a pénzverő kamara Budára települése után is Esztergomban, immáron mint ötvösök maradtak vissza.

Az 1292—94. évi adatok másra is utalnak. Látjuk — alább Miklós ötvösnél is —, hogy az ötvösök, faberek jelentékeny értékű ingatlanai a Királyi város északi részére, a Szent Lőrinc-templom plébániakörletébe estek. Más városjogokkal együtt ez a királyi ud- varnoki negyed volt az, amelyet III. Béla az érsekeknek, illetve a káptalannak adott. Tehát, amint a XIII. század folyamán a hajdani pénzverők egy része Esztergomban maradva ötvösmesterségre adta magát, és — mint majd Miklósnál látjuk — nyilvánvalóan egyházi ékszereket is készített, úgy másik részük a Szent Lőrinc- negyedben, a hajdani királyi udvarnoki területen mint érseki, illetve káptalani jobbágy élt tovább.

Az esztergomi pénzverők 1249-től 1255-ig, amikor is a pénzverőház a királyi rezidenciát követve Esztergomból Buda várába költö118