Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

állíthatjuk, hogy Esztergomban, ha előbb nem is, de a XII. században már bizonyosan dolgoztak helyi kódexírók és betűfestők.

Ezek mellett a járulékos fémműves iparok mellett a román kori esztergomi ötvösség bázisa a pénzverés munkája volt. A XI—XII. századi magyar pénzverés szűk térre — a királyi palota valamelyik termére — és rövid időre — a pénzverés pár hónapos tartamára - korlátozott idénymunka volt. A pénzverés színhelyét, mint azt Huszár Lajos bizonyította, korai századainkban a király lakóhelyén kell keresnünk. Erre egy 1184. évi adatunk is utal. (Más munkáimban valószínűsítettem azt, hogy még jóval később, a XIII -XIV. században is, amikor a királyi udvarral együtt a pénzverő is Budára költözött át, a királyi lakóhely s a pénzverés színhelye, a budai Kammerhof nevű épületben, szintén egybeesett.)

Esztergom vonatkozásában Kovácsit, a város délkeleti határán fekvő pénzverők faluját vagy az esztergom-városi Pénzverők utcáját nem a pénzverés színhelyének, hanem a pénzverők lakóhelyének tekintjük. 1242-ig alkalmasint maga az esztergomi Vár volt a pénzverde szállása.

Adataink szerint a pénzverők királyi kondícionáriusok (szolgálónépek) voltak, s többségükben magyar — részben káliz* — eredetűek. A pénzverőket — kötött jogállásuk és réteghelyzetük ellenében — bőven kárpótolták bizalmi jellegű foglalkozásukból eredő kiváltságaik.

Esztergomban, mivel a vámtarifák XIII. századi megállapítása idején a pénzverők már nem a Királyi városban, hanem a Várhegyen dolgoztak, s Esztergom-Kovácsin laktak, nincs nyoma vám- mentességüknek, de Budán, ahol IV. Béla korától Nagy Lajos idejéig a pénzverőház a régi királyi kúriában állt, már 1255-ben mentesültek a városi vámtól, s vámmentességüket a középkor folyamán mindvégig megtartották.

Esztergom város XIII. századi etnikumának vizsgálata során olyan adatra egyre sem akadunk, amely azt bizonyítaná, hogy a kiváltságos latinus polgároknak akár egyike is foglalkozott volna pénzveréssel. Ám az esztergomi, majd — 1250 után — a budavári pénzverő kamara élén annál inkább találkozunk szaracénnal, lati- nussal, némettel, zsidóval. A kamara élén álló kamara- vagy pénzverő-ispánok felette álltak a monetariusok vagy faberek (pénz* Khorezmi mohamedán, magyarul káliz; a böszörményekkel azonosak.

117