Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
Ismeretes, hogy a XI. század óta a királyi alapítással és kegyura- sággal együtt járó kötelem volt a királyi alapítású egyházak egyházi szerelvényekkel — szerkönyvekkel, ötvöstárgyakkal és textíliákkal — való felruházása. Vagyis: akár importált, akár itthon készített liturgikus ötvöstárgyak is voltak román kori templomaink egyházi szerelvényei, azok jó része minden bizonnyal az alapító király s a felszentelő érsek városából, Esztergomból indult rendeltetési helyére. Ilyen jellegű ötvöstárgyaink egyikéről, a gyógyításra is használt, Kozma és Damján alakjával díszített besztereci aszperzóriumról (szenteltvízhintőről) Fettich Nándor bizonyította annak esztergomi származáshelyét. A korai Esztergom nemcsak helyi ötvösműveknek, hanem a Nyugat-Európa (Limoges, Kettlach) felől importált ötvösremekeknek is központi elosztó helye. Az esztergomi múzeum egyik ásatásból eredő — lelete, egy XII. századi, limoges-i technikával készült hgurális öntvény szinte teljesen egyezik annak a körmeneti keresztnek mellékfiguráival, amelyet Szarvas határában találtak, s amelyet ma az esztergomi kincstárban őriznek. Az aranymegmunkálás — drótvonás vagy aranyhímző műves- ség — szempontjából nem tartjuk érdektelennek a Margit, IV. Béla király leánya, Nyulak szigeti apáca szentté avatási perében, 1276- ban szereplő esztergomi Meza asszonyt, akit a per mint aranyhímzőt említ. Az egyházi szerelvények sorában az ötvöstárgyak s a textíliák - pluviálék, mitrák, stólák, oltárterítők, kazulák — egyképpen fontosak. A textíliák technológiája is részben a fémművességre támaszkodik. Balogh Albin vetette fel azt, hogy az a XI. század elején készült latin feliratos miseruha, amelyet I. István király és Gizella királyné ajándékozott XVIII. vagy XIX. János pápának — s amelynek csak a rajza maradt fenn — alkalmasint Esztergomban, az Esztergom- szigeti bencés apácakolostorban készült. Amint az aranyhímzésnek feltétele volt az aranyszál- vagy aranydrót-vonás mestersége, ugyanúgy az aranylemezek füstté kovácsolása a kódexilluminációk aranyozásához elengedhetetlen volt. Nem járhatunk messze az igazságtól, ha ennek a műiparnak a gyakorlatát is ott gyanítjuk a korai fémművességnek ebben a központjában. Azt ugyanis — Berkovits Ilona nyomán — bízvást 116
