Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
Pleidell Ambrus jeles kutatónk úgy vélte, hogy a nemesfém nálunk a XIV. századig szabad forgalom tárgya volt. Ez az állítás azonban az Árpád-házi királyok korára nézve is csak a megmunkált nemesfémre, tehát a pénzérmekre s az ötvöstárgyakra lehet érvényes. Mert noha tény az, hogy pénzgazdálkodásunk intézményes elterjedése sokkal későbbi, mint Bizáncé és Nyugat-Európa államaié aranypénzverésünk pedig a XIV. századig nem volt —, nem képzelhető az, hogy az Árpád-házi királyok törvényei jobban védjék a sót, a bort és az állatállományt, mint a nemesfémet. De később sem találjuk nyomát ennek. 1385-ben a magyar nemesfémbányák teljességgel firenzei bankárok — Portinariak, Mediciek konzorciumának kezén vannak. Ok szállítják Velencébe és Flandriába a finomítatlan nemesfémanyagot, s hétéves szerződésükben Velence, a nemesfémpiac diktátora határozza meg, mennyi nemesfém maradhat Magyarországon. A kivitel ellen utóbb, 1405 és 1429 között Zsigmond király ismételten tiltó rendeleteket ad ki, bevallva azt, hogy intézkedéseit kijátsszák. Most pedig tekintsük át a korai Esztergom nemesfémművességének mind okleveles, mind régészeti adatait! A nemesfém megmunkálásának és alkalmazásának e korban több ágazata van. Ilyen a pénzverés, az ötvösség, az éremvésés, az arany- és ezüst-drótvonás, az aranyfüst-lemez kovácsolás utóbbiak az arany- és ezüsthímzés, illetve a betűfestés céljára. Esztergomban mindezeknek a fémmegmunkálási eljárásoknak és alkalmazásuknak nyomára akadunk. Hóman Bálint és Huszár Lajos munkái nyomán valószínű az, hogy már I. István király korától a tatárjárásig Esztergom volt a magyarországi pénzverés kizárólagos színhelye. (Feltehető, hogy az esztergomi Királyi város a Szent István dénárok „Civitas regia” feliratával azonos.) A román kori pénzverés mesterei a királyi udvar és az egyházfejedelmi aula ötvösigényeit egyaránt kielégíthették. Mivel a királyi és az egyházfejedelmi székhely két és fél évszázadon át e városban területileg egybeesett, a pénzverők, az ötvösök, az éremvésők — egyszóval az ötvöstárgyak készítői — s a nagy megrendelők: királyok és főpapok e sokarcú és soknyelvű városban együtt laktak. A román kori esztergomi pénzverők és ötvösök munkáját irodalmunkban először László Gyula kapcsolta össze. Bizonyos veretjegyek azonossága alapján feltételezte: a nagyszentmiklósi aranykincs egyik csoportját XI. század eleji esztergomi pénzverők készítették. 1 15
